Templomból mecset, majd múzeum – most legyen újra istenháza?

                       

            Mind szenvedélyesebb vita zajlik az isztambuli Hagia Szophia, törökül Aya Sofya Múzeum világi jellege, pontosabban ennek megőrzése vagy esetleges megváltoztatása körül. Az érvek csatája távolról sem új. Sokáig azonban hatóságilag elfojtották, miközben a felszín alatt tovább lappangott és parázslott. Pontosan azóta, hogy a 15. század közepén a keresztény templomból átalakított mecsetet 1931-ben bezárták Gazi Mustafa Kemal pasa rendeletére. Ezután négy éven át zárva tartották, majd 1935-ben – akkor már a vezetéknévreform szerinti új nevén – Atyatörök, azaz Atatürk köztársasági elnök kezdeményezésére. Ám akkorra már múzeumként – a legszélesebb nemzetközi nagyközönség számára.

            Ez megfelelt a vallás és az állam éles különválasztásának, amire alapvető célként kora fiatalságától fogva szilárd meggyőződésből törekedett a „civilizált és művelt” Nyugatról példát vevő ifjútörök oszmán forradalmár, akit a világ később a török nemzet modern világi államát megalapító államférfiként ismert meg. Csakhogy az iszlám nemcsak vallás, hanem megszentelt évezredes hagyományok felhalmozott gazdag tudásának és műveltségének hatalmas gondolati, életmódbeli és gyakorlati rendszere, kincses tárháza. Ha pedig e nemes tradíciók lejáratására is erőltették, túlhajszolták a köztársaság világi reformjait, érzéseiben durván sértve Anatólia istenfélő népét, az mindannyiszor sokakat elidegenített az új társadalmi berendezkedéstől – akár máig ható súlyos következményekkel. Nem kis részben tüntető iszlámbarátságának köszönhette kezdeti lenyűgöző sikereit, példátlan népszerűségét az új évezred első éveiben fellépő Recep Tayyip Erdoğan Igazságosság és Fejlődés Pártja, az AKP is. Azóta azonban többször megmutatkozott, hogy e mozgalom vezetése ígéreteitől eltérően a vallást nem mindig csak „az igaz hit kegyelmi céljaira” igyekszik felhasználni, hanem a politika eszközeként is megpróbálja hatékonyan igénybe venni.

            A Sözcü című baloldali ellenzéki napilap már három évvel ezelőtt, 2017 márciusában felröppentette a hírt: az ankarai „Fehér Palotát legmagasabb szinten” foglalkoztatja az a gondolat, hogy az Aya Sofya Múzeum jelenlegi státusát megváltoztatva az épületet teljes terjedelmében nyissák meg imádkozó muzulmán igazhívők előtt. Sőt az államfő és kísérete már a közeljövőben is részt vehet ott a pénteki nagyimán. Ez az újítás arra szolgál majd – értesült a lap ismert szemleírója, Zeynep Gürcanlı asszony –, hogy „jó előre biztosítsák az igen szavazatok kellő számát az elnöki hatalom és jogkörök jelentős mértékű kibővítése tárgyában a 2017 áprilisára kiírt alkotmányjogi népszavazáson”. A „vallási alapú szavazatgyűjtési” számítás bevált, a választók több mint 51 százalékos arányban helyeslően foglaltak állást.

            Mindenesetre sikerült elérni, hogy az Aya Sofya Múzeum jövendő jogállásának, sorsának kérdése újra és tartósan napirendre került. De messze túl Törökország határain, Athéntól egészen Moszkváig, hirtelen felfigyelt rá az egész görögkeleti vagyis ortodox kereszténység, egyben beleszólási jogot is igényelve magának. Ezt annál inkább megtehette, mivel a múzeumot befogadó eredeti műemlék épület, a világörökség részét alkotó ősi görög Hagia Szophia, magyarul Szent Bölcsesség vagy másik görög nevén Megalé Ekklészia, azaz a Nagy Templom egykoron a Spanyolországtól egészen a Közel-Keletig terjedő Bizánci Birodalom főtemploma volt Konstantinápolyban.

“Az volt a célja, hogy a  főváros egyaránt szolgálja a különböző hitfelekezetek együtt élő tagjainak érdekeit”

Jusztinianusz császár 537-ben építtette, s büszkén hirdette a világvallássá vált kereszténység hitét egészen 1453-ig. Akkor vette be ostromló hadaival II. Hódító (törökül Fatih) Mehmet oszmán szultán. Az ilyenkor akkoriban megszokott szabad rablás, gyújtogatás, fosztogatás és más erőszakcselekmények sorozatának első két napja után Mehmet megálljt parancsolt világraszóló győzelmüktől megittasult katonáinak. Aztán engedélyezte a visszatérését azoknak a görög és genovai menekülteknek, akik az oszmánok feltartóztathatatlan közeledtére hagyták el fejvesztve Galatát, a város kereskedelmi központját. Sőt újra megnyittatta a görög pátriárkátust, emellett zsidó rabbinátust és örmény pátriárkátust is alapított. „Az volt a célja – emlékeztet egy mai török forrás –, hogy olyan fővárosnak vesse meg az alapját, amely kereskedelmi és kulturális központként egyaránt szolgálja a különböző hitfelekezetek együtt élő tagjainak érdekeit.”

            A mai látogatót a múzeumban lenyűgözik a bizánci és az oszmán kor művészetének csodái. Ha magyar, elálmélkodhat a Szent László király leányát, Piroskát ábrázoló mozaikon. Ő lett Eiréné császárné, Komnénosz János bizánci császár hitvese. Kevéssé lélekemelő  viszont a magyar látogató számára annak a két bronz gyertyatartónak a felirata, amely eredetileg a budai királyi palotában állt, s amelyet onnan Törvényhozó Nagy Szulejmán szultán szállíttatott ide. Rajta ez olvasható: „A világ uralkodója, Szulejmán kán… annyira megverte Magyarország seregét, hogy a mező nem látszott a holttetemektől. Miután a gyáva királyt is megölte, országát felégette. Vedd igaz tudomásul: Felégette templomait, szétrombolta Budát. Kihozott onnan két remekművű gyertyatartót, s elhozta azokat az Aja Szófiába…”

            Ám a múzeum „visszamuzulmánosításának” mérlegeléséről szóló sajtóértesülésen kívül egyéb korábbi jelek is arra mutattak, hogy a törökországi iszlám közösség hivatalos elöljáróit sem hagyta hidegen ez a gondolat. 2016. július 2-ának reggelén a Hagia Sophia-Aya Sofya kupolacsarnokában ugyanis évtizedek óta először volt hallható müezzin közös imára hívó kiáltása, az ezan. A müezzin tisztét ez alkalommal Fatih Koca, a teológia ankarai egyetemi tanára töltötte be. Az ő szava csendült fel annak a szertartásnak a befejezéseképpen, amelyen a hívők megemlékeztek a ramazani böjti hónap legszentebb éjjeléről. Ez az időpont a hatalom vagy erő, más fordításban a sors vagy az elrendelés éjszakája, törökül a kadir gecesi, amelyen a muszlimok hite szerint a Próféta isteni kinyilatkoztatásként Gábor (Dzsibríl) főangyal közvetítésével megkapta a Korán szent könyvét.

            Az eseményen részt vett Mehmet Görmez professzor, a vallásügyi igazgatóság, a diyanet vezetője. Azoknak a hafizoknak a társaságában jelent meg, akik legutóbb sikeresen álltak ki versenyre egy nemzetközi koránismereti vetélkedőn. A hafiz megtisztelő címre azok tarthatnak igényt, akik az egész Koránt kívülről képesek recitálni. A professzor beszédet is mondott, s ebben megbélyegezte az isztambuli Atatürk repülőtér ellen végrehajtott közelmúltbeli terrortámadás elkövetőit. A 44 halálos áldozatot követelő merényletről azt mondta, hogy az ilyesmi része egy háborúnak, amelyet az iszlám és az egész emberiség számára érvényes szent értékei ellen viselnek.

            A híres közintézmény világi jellegének megőrzése vagy vallási küldetésének felújítása körül folyó nyilvános vagy burkolt véleményütközéseknek újabban már szinte humoreszkbe hajló mellékzöngéi is vannak. A múzeum igazgatósága vizsgálatot indított egy balerinának a közösségi médiában megjelent fényképe miatt, amely a táncosnőt a történelmi épületben végzett spárgamutatványa közben mutatja. Kiderült, hogy a fotót Leyla Alaton köztiszteletben álló üzletasszony és gazdag műgyűjtő készítette, majd posztolta is az Instragamon. A táncosnőt egy 150 tagú látogatócsoport kalauzolása közben kapta lencsevégre. Alaton asszony régi tekintélyes török zsidó kereskedőcsalád sarja, egy nagy vállalatcsoport felügyelőbizottsági tagja, a Francia Becsületrend birtokosa és a davosi Világgazdasági Fórum meghívottja.

„Hagia Szophia a muzulmánok szent helye”

Török kormánypárti újságok és szakértők éles bírálattal illették a fényképfelvételt, hangsúlyozva, hogy a Hagia Szophia a muzulmánok szent helye, s bármiféle táncjelenet itteni előadása már önmagában is kirívó tiszteletlenség az iszlám értékeivel szemben. Az igazgatóság azzal védekezett, hogy a múzeum működési szabályzatában foglalt lehetőségekkel élve és turisztikai-idegenforgalmi társaságok kérésnek megfelelve már régóta rendszeresen szerveznek különleges esti programokat. Egy ilyen alkalommal, 2019. január 5-én este, a látogatók közül hirtelen kivált egy nő, táncolni kezdett és spárgát mutatott be. A jelenetet többen lefényképezték. A kirobbant vitát követően a Twitteren jelentették be, hogy az ügyben vizsgálatot kezdeményeztek.

            Ha valaki ezt az esetet némileg derűt keltőnek találta, akkor ezzel szemben teljes komolysággal kellett szemlélni azt a szertartást, amelynek szintén a Hagia Szophia nagy kupolaterme volt a színtere május 29-én este fél tíz órakor – Konstantinápoly bevételének pontosan 567. évfordulóján. Ebből az alkalomból egy térdeplő mohamedán előimádkozó – az épület falain kívülre is hangszórón felerősítve – recitálta a Korán Győzelem című 48. szúráját. Rajta kívül csak a múzeumot hivatalból felügyelő Mehmet Ersoy kulturális és idegenforgalmi miniszter volt jelen. Ellenben nagy vászonra kivetítve megjelent Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök, s maga is imát, majd beszédet mondott. Szavait közvetítette minden török tévéállomás. Prédikációjában magasztalta az oszmán elődök dicsőségét, de szólott a kormányzása alatt elért jelenlegi és a várható jövendőbeli sikerekről is. Eközben a monumentális műemlék épület előtt gigantikus méretű vetítővásznon, amely a városfalat mintázta, videón megelevenedett Konstantinápoly ostroma és meghódítása, II. Mehmet szultán dicsőséggel záruló hadjárata.

            Tapasztalt törökországi és külföldi politikai megfigyelők szemében ez az egész látványos műsor, főleg a köztársaság elnökének múzeumi imája, nem egyszerűen tabudöntögetés volt, hanem szabályos kikezdése, megsértése is annak az atatürki kulturális szintézisnek, amely oly eredményesen öltött testet a Hagia Szophia-Aya Sofya Múzeumban. A templomként előbb a Bizánci Birodalom, majd mecsetként az Oszmán Birodalom jelképének számító ősi épületet Atatürk olyan világi intézménnyé alakította, amely a múltat – egyfajta művelődéstörténeti egységbe foglalva – demokratikus módon mindenki számára hozzáférhetővé tette, férfiak és nők számára egyaránt, s amely mindmáig Isztambul leglátogatottabb múzeuma. A belépti díjakból származó évi 30 millió euró bevétellel. Bizánc megdöntésének, az iszlám győzelmének évfordulója egybeesett azzal a várva várt lehetőséggel is, hogy a járványügyi korlátozások alól felszabadult muzulmánok pénteken országszerte először fohászkodhattak újra együtt. Nagy közös örömükben így tehát mintegy kettős ünnepet ülhettek. A történtekből elsősorban Recep Tayyip Erdoğan konzervatív követőinek tábora meríthetett ösztönző új erőt, s az államfőnek és AKP-pártvezérnek nyilvánvalóan ez is volt a célja e múzeumbeli szokatlan nyilvános imájával.

            Hovatovább ugyanis szinte második természetévé vált, hogy rendszerint választások előtt vagy a gazdasági helyzet romlása idején reménnyel kecsegtesse azokat a muzulmán fundamentalistákat is, akiknek szemében mindig is vörös posztó volt a szekularizált épület, a világi múzeum látványa, s érvényesíteni szeretnék befolyásukat a Hagia Szophia mecsetté való visszaállítása érdekében… Ifjúsági szervezeteik ennek nyílt követelésével májusban nagyszabású tüntetést is tartottak a Hagia Szophia előtt.

            Másfelől azonban a kiváló politikai taktikusnak és stratégának ismert Erdoğan sohasem kötelezte el magát konkrétan, kimutathatóan és végérvényesen amellett, hogy valóban istenházává alakítsák vissza a múzeumot. A személyes elköteleződés elől kitérve inkább arra utalt, hogy a kiéleződött probléma eldöntését rá kell bízni az államtanácsra, a legmagasabb szintű közigazgatási bíróságra, amely várhatóan július 2-án dönt. A török alkotmánybíróság viszont két évvel ezelőtt már elutasított egy olyan alapítványi kezdeményezést, amely hivatalosan a „vallásszabadság megsértésének” kívánta volna minősíttetni az Aya Sofya muzulmán imaházzá való visszaalakításának elmaradását. Az elnök természetesen tisztában van azzal, hogy a szavazóurnáknál milyen következményekkel járna, ha megengedné, hogy kezet emeljenek az általa – legalábbis szavakban – többször hangsúlyosan vállalt atatürki örökség egyik legfontosabb tárgyára.           

“A cél sértetlenül épségben tartani az AKP választóbázisát”

Mindennek nem mond ellen, hogy a politikai hitegetés a legváltozatosabb formákat öltheti. Például az államfő tájékoztatási főnöke, Fahrettin Altun professzor, aki az amerikai Utah állam egyetemén is végzett politológiai kutatásokat, májusban a Twitteren a Hagia Szophia fényképével illusztrálva az alábbi mondatot küldte szerteszét: „Mindig utána vágyakoztunk. De legyetek még türelemmel, mert együtt sikerre vihetjük ügyünket.” A nem is annyira burkolt célzást az AKP-kormány hívei rögtön megértették, s az üzenetet sok ezren megosztották. „E terv megvalósítására leginkább hőn áhítozik a törökországi iszlám mozgalom, s Altun professzor bejegyzésének az volt a célja, hogy sértetlenül épségben együtt tartsa az AKP választóbázisát a világjárvány által még súlyosabbá váló gazdasági nehézségek közepette is” – állapította meg a washingtoni központú Al-Monitor című közel-keleti hírportál publicistája, Kadri Gürsel nemzetközileg ismert török újságíró, korábban a baloldali Cumhuriyet és több más török napilap szerkesztőségének vezető munkatársa, aki legutóbb 11 hónapot töltött börtönben terrorszervezetekkel állítólag fenntartott kapcsolataira vonatkozó vádak alapján.

            A török kormánypropaganda amúgy is változatos eszköztárát főleg akkor bővítik vallási érvekkel, amikor választásokon megszorongathatják az AKP-t. Amikor a 2019. márciusi önkormányzati választások előtt Isztambulban és több más nagyvárosban már felrémlett a párt veresége, Recep Tayyip Erdoğan elrendelte, hogy a támogatók tömegeinek minél hatékonyabb hitbéli mozgósítása végett nagygyűléseiken kivetítőkön mutassák be azokat a hátborzongató jeleneteket, amelyekben bővelkedtek az új-zélandi Christchurch mecsetei elleni merénylet véres részleteinek videofelvételei. A terrorcselekmény következtében 51-en életüket vesztették, 59-en megsérültek. Sokan emlékeznek arra, hogy az államfő akkor vetette fel először, hogy a az isztambuli múzeumot nyissák meg újra imádságos muszlimok előtt.

            Ám vannak, akik arra is emlékeznek, hogy több mint egy évvel korábban még egészen másképp beszélt, és felháborodottan elvetette az ilyesmiről álmodozók elképzeléseit. Bülent Mumay isztambuli újságíró pontosan idézi Erdoğan akkortájt elhangzott szavait a Hagia Szophia esetleg mecsetté történő visszaalakításáról: „Ez merő fondorlatoskodás. Egyetlen lépést sem teszünk csupán azért, mert bizonyos fickók mondtak valamit. Mert mi nagyon is pontosan ismerjük az ilyen ügyekben használatos politikai nyelvezetet.”

            Eme egyértelmű állásfoglalása ellenére állítólag már szakértőket utasított arra, hogy készítsenek átfogó tanulmányt, amelyben körvonalaznák a jogi-törvényi kereteket a bazilika épületének mecsetté alakításához. A Hürriyet című nagy példányszámú napilap azonban név nélkül idézett egy befolyásos AKP-tényezőt, aki cáfolta a tanulmány elkészítésére adott megbízatás tényét, és kétségbe vonta azokat a híreket is, amelyek szerint az államfő egy tanácskozáson kijelentette: a múzeum megnyitásáról szóló 1935-ös kormányhatározatot csak az egész nemzet döntése alapján lehet megváltoztatni. Úgy vélte továbbá, hogy a Hagia Szophiát-Aya Sofyát változatlanul meg kell őrizni turisztikai-idegenforgalmi vonzerőnek, de meg kellene nyitni az ájtatos iszlám hívők számára is.

            Az istentiszteleti gyakorlat felújításának gondolatát magáévá tette Szahak Masalján konstantinápolyi örmény ortodox pátriárka is, azzal a megkötéssel, hogy ezen a tágas helyen szorítsanak helyet keresztényeknek is. Térdepelő keresztények és vallási gyakorlataikat végző muszlimok együttes látványa legalább annyira méltó e megszentelt helyhez, mint fényképezőgépeikkel érkező turisták örökmozgó tömege. „Rászolgálnánk az egész világ megbecsülésére, ha a közös ájtatosságnak ez a tere a békesség és a nemzetközi béke jelképévé válhatna az egész emberiség és századunk számára” – mondotta.  Ám friss felmérések szerint a török lakosság 73 százaléka „mecsetpárti”.

Viszont a világjárvány még inkább visszafogta az amúgy is gyengélkedő török gazdaság teljesítőképességét, s ebben a helyzetben kommentátorok szerint az AKP táborában is mind több a morgolódó elégedetlenkedő. A politikai „mecsetkártya” előhúzása is főleg ezeknek a kormánypárti szegényebb vallásos rétegeknek a megnyugtatására, muzulmán hitbuzgalmának erősítésére szolgál. De az elnöknek fontos szempontja az is, hogy továbbra is számíthasson az őt korábban is győzelemre segítő választási szövetségese, a szélsőjobboldali-nacionalista és kurdfaló Nemzeti Cselekvés Pártja, az MHP hűségére, támogatására. Ilyen körülmények között nem is volt annyira meglepő, hogy a török nagy nemzetgyűlésben egyszer csak előhúztak már szinte elfelejtett, régóta porosodó személyi aktákat politikai ellenfeleket „terhelő” adatokkal, s ezeket lobogtatva „terrorizmusban való bűnrészesség” vádjával ráterelték a közvélemény gyanúját ellenzéki képviselőkre. Hármukat – mentelmi joguk felfüggesztetésével és bírósági elítéltetésével – sikerült is börtönbe juttatni. Egyikük a Köztársasági Néppárt, a CHP tagja, a másik kettő a Népek Demokratikus Pártja, a HDP kurd képviselője. A hangulatkeltést azzal tetézték, hogy váratlanul hírt adtak török harci repülőgépek Észak-Irakban végrehajtott csapásmérő bevetéséről PKK-terroristák álcázott táborai ellen. Mindezt annak ellenére, hogy korábban már hosszú ideje szó sem volt terroristákkal vívott harcokról vagy terroristák merényleteiről.

„Erősítheti az összetartozás érzését”

Külföldi hírmagyarázók egyike-másika még azt sem tartja kizártnak, hogy Recep Tayyip Erdoğan a Hagia Szophia-probléma előtérbe állításával tudatosan rájátszott az ortodox világban, elsősorban Görögországban várható felháborodott reagálásokra. Ezek ugyanis elvárása szerint Törökországban felhevíthetik a nemzeti-hazafias érzelmeket is, ami saját táborában erősítheti az összetartozás érzését. Számításba vette azt is, hogy miként a török radikális mohamedánoknak szívügye a „visszaalakított mecset”, úgy az ortodox görög fundamentalisták is álmokat szövögetnek egykori konstantinápolyi főtemplomukról, amely Bizánc hatalmának és gazdagságának jelképe volt.

            Görög részről természetesen „vették a lapot”. De csak mérsékelten. Az athéni külügyminisztérium szerint a keresztények érzelmeinek elfogadhatatlan megcsúfolása, hogy az UNESCO világörökségét, a Hagia Szophiát muzulmán imaházzá kívánnák átalakítani. Egyben kihívás a nemzetközi közösséggel és mindazokkal szemben, akik tisztelik az emberiség kultúrkincseit. Az ilyesmi különösképpen kártékony cselekedet olyan időpontban, amikor inkább a vallások közötti párbeszéd előmozdítására, nem pedig aláaknázására van szükség. Ebben a szellemben felszólították Ankarát, hogy „modern és demokratikus országhoz méltó módon viselje gondját a Hagia Szophia ökumenikus jellegének”, és tartsa tiszteletben eme általános érvényű műemlék ősi hagyományát. A török államfő tévényilatkozatában ezt a választ a török belügyekbe való illetéktelen beavatkozásnak minősítette.

            Később török lapjelentések szerint Athénban elhangzottak a „görög fegyveres erők harci képességeivel kérkedő kardcsörtető nyilatkozatok” is, de ezekre Ömer Çelik, az AKP szóvivője legyintve csak annyit mondott: „Ne gyertek nekem most ilyen rossz viccekkel, még megjárjátok”. A Hagia Szophia körüli viták, politikai cikcakkok, taktikai ügyeskedések láttán nehéz kikövetkeztetni Recep Tayyip Erdoğan valódi szándékait. Ha nagy nemzetközi feltűnést, helyenként felzúdulást is keltő ötletével sikerült felráznia és lelkesítenie a benne bízó török muzulmán tömegeket, akkor már lényegében el is érte eredeti célját, és nincs is szüksége arra, hogy kockázatos módon tovább feszítse a húrt. Nyugodtan várhatja a török államtanács határozatát. Bármi lett légyen is az. A muzulmán török–görög ortodox fronton is most csönd honol. Ott amúgy is sok oknál fogva állandóan feszült a helyzet, most menekültek újabb csoportjának Görögországba való átengedése miatt is.

            De a lapokban már csak egyszerű kishír volt, és különösebben nem is borzolta fel a felek idegeit, hogy a Ciprusi Köztársaság területén egy mecset minaretjére valaki kitűzte az ezeréves Bizánci Birodalom zászlaját…

Flesch István – Türkinfo