Nazlan Ertan: Tizenhárom okuk van… a török fiataloknak a boldogtalanságra

Az eredeti cikk a Hürriyet Daily News-ban jelent meg.

Ha a török fiatalokhoz intézett nagy szónoklatokra gondolunk, bátran kijelenthetjük, Törökországnak a fiataljai volt a mindene. Végtére is, Musztafa Kemal Atatürk, a törökök atyja az ország jövőjét helyezte a kezükbe. Mondjuk ez azzal is jár, hogy az egyik híres, hozzájuk intézett beszédét meg kell tanulniuk, és biztos vagyok benne, hogy nem érzik az emelkedettséget, amikor a nehéz szöveget próbálják bebiflázni. Az ország jelenlegi elnöke is sokszor szólítja meg a fiatalokat, hangsúlyozva, hogy számára nagyon fontos egy hűséges új generáció felnevelése. (Ám sokszor kritizálja őket: „dindar ve kindar”, amit úgy lehetne fordítani, hogy „hűséges és bosszúvágyó”.)

A jobboldali Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) azzal büszkélkedett, hogy a fiataljai jól képzettek, és a technika a kisujjukban van. Nos, ha arra gondolunk, hogy a tüntetéseik időnként nem a megfelelő nagykövetség előtt zajlanak, azért egyértelművé teszi, hogy kellene még fejlődniük a navigációs rendszerek használata terén.

Ha így, akkor a magasan képzett és energikus fiataljaink miért nem ünnepeltek koncerteken és táborokban bulizva a május 19-i ifjúság és sport ünnepén?

Először is azért, mert az ilyen összejövetelek egy része már nem olyan, mint régen, vegyük csak példának az Izmir Kultúrparkot, ahol a tervezett fesztivál megtartását biztonsági okokra hivatkozva nem engedélyezték. Másodszor pedig mi okuk lenne az ünneplésre, ha az oktatásra, a munkahelyi kilátásokra és a társadalmi kapcsolatokra gondolunk?

Alig egy hónappal ezelőtt említette a 18 éves fiam, hogy van a Netflixen egy új sorozat, amit feltétlen meg kell néznem, a címe „Tizenhárom okom volt” (13 Reasons Why). A történet egy lányról szól, aki öngyilkosságot követett el, és egy felvételt hagyott hátra. A sorozat Jay Asher azonos című könyve alapján készült, amelyet az író 3 millió példányban adott el a 10 évvel ezelőtti megjelenése óta.

Már éppen elmerültem a főszereplő, Hannah szomorú történetében, amely nem mentes molesztálástól, nemi erőszaktól és rideg közönytől. A lány 13 okot nevez meg, amely végül oda vezetett, hogy eldobja magától az életét. Ekkor került a kezem ügyébe az OECD legfrissebb jelentése a diákok jóllétéről. A cikk azt írta, hogy a török diákok a legboldogtalanabbak a világon.

A 2015-ös PISA-felmérés az alábbi tényezők vizsgálatára épült: a tanulók iskolai teljesítménye; kapcsolataik az iskolatársaikkal és a tanárokkal; családi háttér; szabadidő.

Nem meglepő módon a török diákok a 72 ország eredményeit felsorakoztató lista legvégén kullognak.

A jelentés szerint kiemelkedően sokat szoronganak, és alacsonyak az elvárásaik.

Tehát ha van köztetek még olyan, aki bedől az „önmagával túl sokat foglalkozó Y generáció képzelt bajai” címkének, annak van egy hírem: az OECD elemzése kristálytisztán bizonyítja, hogy a problémák léteznek, nem mondvacsináltak.

A jelentésben az olvasható, hogy a diákok 58,8%-a nagyon izgul a vizsgák előtt, még akkor is, ha tudja, jól felkészült rá. 56%-uk nyilatkozott úgy, hogy tanulás közben is szorong. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy kiderült, az egyetemi vizsgák és egyéb kulcsfontosságú vizsgák kérdéseit illetéktelenek megszerezték, és bizonyos csoporthoz tartozó diákoknak adták át, érthető a többség hitehagyottsága.

„A te generációd még abban a szerencsés helyzetben volt – mondta egyszer nekem egy középiskolás tanuló –, hogy azon az egyetemen tanulhatott, ahol akart. Közülünk nagyon sokan már nem tehetik ezt meg.”

Recep Tayyip Erdoğan azt nyilatkozta 5 évvel ezelőtt, hogy a jelentkezők fele biztosan felvételt nyer majd valamelyik török egyetemre, köszönhetően az új felsőoktatási intézmények létrehozásának. Most, 2017-ben már nem igaz a fenti állítás, hisz rengeteg egyetemet bezártak, tanárok tömegei ülnek rácsok mögött, vagy vegetálnak otthon, mert a munkaadójuk megszűnt.

A szüleink szájából elhangzott régi klisé, miszerint „tanulj sokat, hogy jó egyetemre mehess, és onnantól kezdve minden rendben lesz, találsz egy jó állást, ami bebiztosítja az egész jövődet” már hajítófát sem ér. A fiatalok munkanélküliségi rátája 23%, ez kétszer akkora, mint az országos átlag. Négy fiatalból egy biztosan nem talál munkát, hiába is tesz meg érte mindent.

És ha talál is, meddig tud ott maradni? Száz évvel ezelőtt egy cég élettartama átlagosan 65 év volt, míg ma ez csak 15 év. Magyarul, kezdőként csatlakozni egy céghez, majd onnan nyugdíjba vonulni mint a vállalat vezérigazgatója, csak tündérmese.

Távol tartom magam az olyan törökországi statisztikáktól, mint fiatalkorúak kényszerházassága, tanárok által elkövetett bántalmazás, és a fiatalokat ért támadások, ha a szabad gyülekezési jogukat akarták gyakorolni egy-egy tüntetés alkalmával. Az viszont biztos, hogy a török fiataloknak tizenháromnál több okuk van, amiért nem akaródzott ünnepelniük a májusi ifjúsági napon…

Fordította: K. Tengeri Dalma – Türkinfo