Bárhova is menjünk a világon, bármely országot is választjuk, mindenképpen komolyabb kapcsolatba kerülünk a helyi ételekkel. Persze minden esetben ott van a mentő mellény börgerking és mekdonnáldsz néven. 😀
Törökországban viszont tényleg nagyon jókat lehet enni. Én az első utazásomtól számítva összesen 30 kg-t (nem elírás!!!) sikerült Törökországból a gyomorba pakolnom (ez is egy módszer a 150 éves uralom visszavágására 😀 ).
Tehát ha az ember nem vigyáz, nagyon sokat fog enni. 🙂
Nade mégis mit, hogyan, merre, stb…?
Általában nincs probléma a török ételekkel. Nem kell félni tőle. Sőt, nagyon sok mindenben hasonlít a magyarhoz. Főleg a fűszerezés.
Ennek ellenére mindenkinek ajánlott, hogy megfelelő hasfogó gyógyszerekkel készüljön fel. Bármikor becsúszhat valami, amitől az esti programunk a porcelánbusz vezetése lesz. Leggyakrabban azért fordul elő, mert abban a rövid időben, amit Törökországban töltünk, mindent ki akarunk próbálni. Így a kedves turisták vég nélkül mindenből esznek. 😀 Szerencsére a hotelekben eleve svédasztalos a reggeli, így már kora reggel átalakíthatjuk a napi programunkat.
A török ételekről rengeteget lehet írni. Minden tájegységnek, minden falunak megvan a sajátos konyhája. Minderről egészen jó kis lexikont lehetne írni pár évtized alatt pár száz kiló extra súly felszedésével. 🙂
A török sajtokról már láttam egy lexikont az egyik boltban. 🙂
Megpróbálok mindebből valami használható alapot összeírni nektek. Mégis, hogyan tudtuk nekikezdeni.
Kezdjük az elején, az egyszerűbbekkel!
Ha Törökországban, vagy Isztambulban hotelben alszunk, akkor majdnem biztos, hogy a svédasztalos reggeli vagy benne van a hotel árában, vagy extrának választható. (Ha családnál alszunk, akkor pedig a házigazda fog minket teletömni minden jóval. Ez elől nem lehet elmenekülni. Jó példa a Török fürdő c. film). Hacsak nem valami rettentő rémes hotelt fogunk ki, akkor nincs baj a reggeli svédasztallal. Mármint abból a szempontból, bármit is eszünk, azt túl fogjuk élni. 😀
Viszont a svédasztalok már a 3. napon is rettentő unalmasok tudnak lenni. Sőt, sok helyen semmi törökös nincs az ilyen reggelikben. Persze ez nagy biztonságot ad (tudjuk mit eszünk és minden reggel van valami a tányérban). De egy igazi turista inkább reggel az utcai büfékben eszik.
A törökök imádnak enni. Így hacsak nem 50 km-e vagyunk a legközelebbi településtől, biztosan találunk éttermet és büfét. Ahol pedig legalább 5 ember összegyűlik, ott van simit árus is. Így nem kell attól félni, hogy éhen halunk, amint kiléptünk a szállodából.
Érdemes az első alkalommal kicsit jobban körbenézni, hol, mik vannak. Ha szerencsénk van, akkor találunk olyan büfét vagy éttermet, ahol a kahvaltı feliratot látjuk. Ez ugyanis a reggelit jelenti. Vagyis itt tudunk török módra reggelizni. Szerencsés esetben a köy kahvaltı (falusi reggeli) vagy más “bővített” reklámot láthatunk. Ez azt jelenti, hogy ott jó nagyokat lehet enni. Egy igazi török reggeli rengeteg mindenből áll. Főleg zöldségből és lekvárokból. No és az olíva bogyók sem maradnak el 🙂
Sajnos amíg meg nem ismerjük a helyet, mindig egy zsákbamacska, hogy ez a reggeli mit is takar pontosan.