A Korán-cáfolat műfaja a közép-európai reformáció és katolikus reform eszmei fegyvertárában

A 16. század végén a jezsuita rend magyarországi és erdélyi megjelenésével a katolikus reform és ellenreformáció vett nagy lendületet. A katolikus elitnek nemcsak a különböző protestáns irányzatokkal kellett szembenéznie, hanem választ kellett adni a török hódítás okaira, valamint állást kellett foglalni a mohamedán hatalomgyakorlás elveivel szemben. Ehhez mindenképpen szükség volt az idegen kultúra valamilyen szintű ismeretére és ismertetésére. Az iszlám értelmezésére a keresztény üdvtörténet szempontjából.

Mindezekhez jó lehetőséget adott a nyugaton a 12. század óta ismert műfaj a Korán-cáfolat. Nem véletlen, hogy éppen a 16. században és éppen a két legjelentősebb magyar jezsuita szerző Pázmány Péter és Szántó (Arator) István tollából született elsőként egy magyar és egy latin nyelvű Korán-cáfolat. Szántó édesanyját illetve testvéreit törökök hurcolták rabságba, vélhetően többek között ez vitte őt a jezsuita rendbe. Szántó Istvánt Pázmány ismerte, diákja volt, Bécsben majd Vágsellyén egy rendházban élt vele. Bitskey István Pázmány olvasmányainak, forrásainak vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Pázmány már grazi évei alatt (1597-1600), hitvitázó tevékenysége kezdetén is figyelmet fordított az iszlám hódítás európai és magyarországi eseményeire.[1] Szántó Confutatio Alcorani című írása 1611-ben jelent meg, de már 1597-től dolgozott rajta.[2] Varsányi Orsolya szerint elképzelhető, hogy Szántó készülő Korán-cáfolatáról Pázmány is tudott.[3]

Részletek

2013-05-21