A székelység számára kín és teher volt a határvédelem, amelyet a keletről érkező török-tatár támadások, a pestisjárvány és a csempészet ellen hoztak létre.
A Habsburg Birodalom déli és keleti határvonala az Adriai-tenger partjától egészen Erdélyig húzódott. Mivel az állandó rendes katonai erő fenntartása nagyon igénybe vette volna az állami kincstárat, a határőrség vonalait helyi csoportokból alakították ki.
A Habsburgok összesen öt határőrvidék részt hoztak létre: a Horvát -, a Szlavón-, a Tisza-Marosi-, a Bánsági- és az Erdélyi határőrvidéket. A Horvát határőrvidék a 17. században jött létre és nyolc ezredből állt. Ezt követte a Szlavón határőrvidék, amely három ezredből állt. A harmadik az a Tisza-Marosi határőrvidék volt, amely 1700-1750 között alakult. A következő a Bánsági határőrvidék, amely 1779-1873 között jött létre, amely négy ezredből állt. A legutolsó az erdélyi határőrvidék volt, amelyet a 18. században állítottak fel. Erdélyben, pontosabban a székelyek körében nehezen, véráldozattal sikerült csak felállíttatni a határőrezredeket.
2013-04-13