Albánia és Törökország történelmi kapcsolatai

A kezdeti kapcsolatok a XIV. század végén

Ebben az időszakban tűnt fel a Balkánon a felemelkedő Oszmán Birodalom. A széttöredezett és megosztott balkáni népek és a már csak önmaga árnyékaként létező Bizánc semmilyen komoly ellenállást nem tudott kifejteni. Ebben az időben a korabeli Albánia maga is jelentősen megosztott volt. Két család vetélkedett a vezető szerepért: északon a Balsha család uralkodott, a középső területeket a Topia család birtokolta. Karl Topia a rivális Balsha család ellen az oszmánok segítségét kérte. Győzelme után függő helyzetbe került, és kénytelen volt mind katonailag, mind pénzügyileg az Oszmán Birodalmat támogatni.

Kasztrióta György és az oszmánok

Ebben az időszakban kerül túszként a szultáni udvarba Kasztrióta György (vagy ahogy sokan ismerjük: Szkander bég). Ott áttért az iszlám vallásra, és kitűnő katonai képzésben részesült. Megtanult törökül. Ezeknek a dolgoknak nagy hasznát vette később a Portával folytatott harcban. Itt kapta a bég címet. Visszatérvén szülőföldjére szembekerült az oszmánokkal, és sikerrel vívta ki az ország függetlenségét és teremtett viszonylagos egységet. Halálával az ország betagolódott a birodalomba.

A Köprülü család a birodalom élén

Ebben az időszakban egy albán származású család lett a birodalom megmentője. A Köprülü család számtalan híres hadvezért és államférfit adott az Oszmán Birodalomnak. Kiemelkedik közülük két személyiség, Köprülü Mehmed és fia, Ahmed. A devsirme (gyerekadó) intézménye miatt került a török udvarba, és egyre feljebb lépett a ranglétrán. Ekkoriban a birodalom nagy válságát élte, a központi hatalom meggyengült, a meghódítandó terület nagyságának csökkenése miatt egyre kisebb lett a szétosztható birtoknagyság. Az atlanti kereskedelem miatt a levantei útvonal jelentősége csökkent. A hadsereg, különösen a zsold nélkül maradó janicsárok lázadásai belülről is gyengítették a rendszert. A IV. Mehmed jóvoltából nagyvezírré kinevezett Köprülü Mehmed könyörtelenül letörve a belső lázadásokat az adózást és a gazdaság helyzetét időlegesen rendezte. Ennek köszönhetően ismét nőttek a bevételek, és a reguláris hadsereg ismét jól fizetett erővé vált. Sikerrel verte vissza a velencei támadást a főváros ellen és birodalom ellen. A Belső lázadásokat felszámolta. Őt fia, Ahmed követte, aki folytatta a megkezdett reformokat. Bár már ebben az időszakban is látszott az oszmán haderő leértékelődése a nyugati seregekkel szemben, a nemzetközi helyzetnek köszönhetően területeket szerezett – veresége ellenére – a Királyi Magyarországon. Megszerezte Podolét, és nagy hadjáratot vezetett kozák támogatással Ukrajnába. Bár a birodalom megreformálása nem sikerült, de időlegesen rövid másodvirágzás kezdődött az uralmuk alatt. Ezért mind Albánia, mind Törökország történelmének jelentős személyiségei.

Szakítás – Albánia és Törökország külön úton jár 

Az Oszmán Birodalom eróziója tovább folytatódott, és az 1877–78-as orosz–török háborút követően megindult az albán nemzeti ébredés, mely először csak az autonómia elérését tűzte ki célul, aztán a teljes függetlenség felé vezetett. Igaz, ehhez az albánokon kívül a török és a nemzetközi politikai élet nagyfokú megváltozása is kellett. Első lépésként 1908-ban kitört az ifjútörök forradalom, és ez elvezetett az albán vilajet megszervezéséig, és a távolodás jeleként a latin betűs ábécé  bevezetéséig. Ez a helyzet azonban nem sokáig állt fenn. 1912-ben kitört az első Balkán-háború, ez pedig november 28-án az önálló albán állam kikiáltásához vezetett.

Albánia és Törökország mai kapcsolatai

A történelem folyása azonban a hidegháború végén ismét közel hozta egymáshoz a két, részben azonos vallású és közös kulturális örökséggel rendelkező államot. A kommunista diktatúra alól felszabadult és ismét önmagát kereső Albánia természetes gazdasági és részben katonai és kulturális szövetségesre talált a földrajzilag közellévő, megerősödött Törökországban. Ma Törökország a NATO tagjaként és a Balkán-térség vezető katonai és gazdasági erejeként is fontos szereplő Albánia életében. A törököknek pedig fontos, érzelmileg is közelinek tekinthető szövetséges.

Mint olvashattuk, nem volt mindig felhőtlen a két nemzet kapcsolata. Azonban talán a mindkét ország részéről bekövetkezett jelentős fejlődésnek köszönhetően a jövőben már csak a pozitív jelleg dominál majd.

Szilágyi János