A törökök háborúja

Rajtaütöttek egy angol táboron

Tigris-arcvonal: Hatásos tüzelésünkkel nyugtalanítottuk az ellenséget. E hónap 22-én rajtaütöttünk a Seim-Saidnál levő angol táboron. E rajtaütés folyamán csapataink és önkéntes harcosok benyomultak az ellenség lövőárkaiba és nagyobb mennyiségű fegyver és hadianyag zsákmányolása után győzelmesen tértek vissza.

Kaukázusi arcvonal: Csatározások, amelyek a mi javunkra végződtek. Néhány foglyot is ejtettünk. A többi arcvonalon nem történt jelentősebb esemény.

Hárommillió török fegyverben

A „Fremdenblatt” beszélgetést közöl Halil béggel, a jelenleg Bécsben tartózkodó török külügyminiszterrel. Halil bég elsősorban a királynál való kihallgatásáról nyilatkozott.

Utazására vonatkozólag közölte, hogy Berlinben és Bécsben több politikai és pénzügyi személyiséggel tanácskozott.

„Törökország katonai, politikai és közgazdasági helyzete minden tekintetben kitűnő —mondotta a külügyminiszter.

Csodálattal nézzük az osztrák-magyar csapatok kitűnőségét, amelyekkel immár együtt harcolhatunk. Törökországnak több mint hárommillió katonája áll ma zászlók alatt. Igen nagy örömünkre szolgál, hogy a török csapatok teljesítményeit megbecsülik.

Az eddigi csapatokon kívül még igen jelentékeny tartalékok állanak rendelkezésünkre. Hozzájárul még az a körülmény is, hogy a megváltás rendszerének megszüntetése küszöbön áll.

Harctéri sikereinek azt a meggyőződést érlelték meg Törökország lakosságának minden rétegében, hogy a győzelmet ki fogjuk vívni.

A béke kérdéséről így szólt: „Nálunk senki sem beszél békéről, hanem csupán győzelemről. Győzelem és béke nálunk egyet jelent. Meg vagyunk róla győződve, hogy ellenségeinket megsemmisítően fogjuk megverni, le fogjuk őket teperni és kivívjuk a győzelmet, amely megvéd bennünket a jövőben könnyelmű támadásoktól. Ez a győzelem és nem más hozhatja csak meg a békét.”

Forrás: Népszava 1916 október 27.