Kackiásra pödört bajusz – bajuszkörkép Törökországban

„Két őrszemként felállított bajszom személyem bejáratát védelmezi”- mondta egyszer kackiás bajuszáról Salvador Dalí spanyol festőművész. Vajon milyen beállítottságú személyt védelmeznek a török bajuszok?

A beavatatlan szem nem is feltételezné, hogy Törökországban a bajuszt nem feltétlenül az aktuális divat szerint növesztik a férfiak. A törökök számára az arcszőrzet egy összetett szimbólumrendszer, amely több mindenre is utalhat a viselője kapcsán.

Bajusz-történelem

Az Oszmán Birodalom fennállásának idején a férfiak többsége kopaszra borotválta a fejét és turbánt hordott – a turbán anyaga, színe, kötési módja mutatta az illető társadalmi hovatartozását. Akárki nem növeszthetett arcszőrzetet, csakis az, aki jelentős befolyással bírt. Mohamed próféta, az iszlám vallás legfőbb prófétája egyébként szintén szólt az ideális szakáll hosszúságáról. A Török Köztársaság kikiáltása utáni szekularizációs és modernizációs folyamatok eredményeképpen a szakáll és bajusz viseletét állami szinten próbálták megfosztani az addigi vallási színezettől – nem ajánlották a növesztését, sőt, a közszférában dolgozók számára meg is tiltották a viseletét.

Az 1960-es évek végétől, más európai országokhoz hasonlóan, Törökországban is forrni kezdett a levegő, és a korábban elnyomott török radikális csoportok megerősödtek. Jobb- és baloldali diákszervezetek csaptak össze az utcákon. A politikai hovatartozás burkolt vagy nyílt kifejezése az arcszőrzeten keresztül is megszokottá vált.

Bajusztípusok régen és most

A jobb oldali, nacionalista elveket vallók olyan bajuszt (ülkücü) növesztettek, amely nem érintette a felső ajkat, és mindkét oldalt kissé lekonyult. A bajusznak egy M betűt kellett formálnia, amely a „milliyetci”, vagyis nemzeti szóra utal, mások szerint a török zászlóban található félholdat szimbolizálta.

A radikális bal oldaliak egyenes, tömött „Sztálin-bajuszt” (pos bıyık) viseltek, amely rálógott a felső ajakra is.

Akkoriban, aki simára borotvált arccal járt, az vagy a közsszférában dolgozott, vagy a hadsereg kötelékében volt, vagy egészen egyszerűen nyilvánosan egyik politikai irányzathoz sem akart tartozni. Napjainkra ezek a viseleti módok már elveszítették erős politikai színezetüket.

A konzervatív vallásos réteg manapság az ún. „mandula-bajuszt” (badem bıyık) részesíti előnyben, amely egyenesre nyírt és nem érinti a felső ajkat.

A félhold alakú szakállat (çember), amely lehet hosszabb vagy rövidebb, azok növesztik, akik szigorúan követik a vallási előírásokat. Hosszú, félhold alakú szakálla (hacı sakalı) csakis a Mekkát, a muszlimok szent zarándokhelyét megjárt férfiaknak lehet.

Ma már csak nagyon-nagyon ritkán lehet „szabja-bajuszt” (pala bıyık) látni. Ezt a hosszúra növesztett, felfelé kunkorodó bajuszt vaksszal rögzítik, és rengeteg időt igényel, ha a viselője mindennap ápoltan, kackiás bajusszal akar megjelenni.

Újra hódít az arcszőrzet

Törökországban az arcszőrzet viselése ismét a reneszánszát éli, csak másképpen. Mindez részben a hatalmon levő konzervatív kormánypárt politikájának és az egyre erősödő, oszmán időket megidéző nosztalgikus hangulatnak tudható be. A politika mellett a helyi sztárvilág kiemelt alakjai is jelentősen befolyásolják a közízlést, különösképpen a fiatalok körében. A fiatal színészek és a popszakma képviselői visszanyúltak az 1970-es évek ikonjainak bajusz- és szakállviseletéhez, aminek hatására az széles körben terjedni kezdett.

Egyes tanulmányok szerint az arcszőrzet egyébként jótékony hatással van a viselője egészségére, például csökkenti a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Mindemelett védi az arc bőrfelületét, figyelemfelkeltő és a felmérések alapján bizalmat ébreszt.

Az ország mostanra bajusznagyhatalommá nőtte ki magát, egész iparág épül az adottságaiknál dúsabb arcszőrzetet óhajtó férfiakra, akik tömegesen érkeznek implantációs kezelésekre az arab országokból. Ezekben az országokban az arcszőrzet a hatalmat és a befolyást szimbolizálja, és a viselője vélt bölcsességéről tanúskodik.

A szakáll- és a bajuszviseleti trendek mindig is függtek az aktuális politikai berendezkedéstől, a társadalom ehhez az ősi szimbólumrendszerhez nyúl, hogy kifejezze hovatartozását. Ma a „mandula-bajusz” hódít, tegnap a simára borotvált arc volt az elvárt. Nem lehet tudni, holnap vajon melyik típus lesz az általánosan elfogadott.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo