Tarik Demirkan: Ankarai terrortámadás: Vak terror? Vagy jól időzített bomba a régió stabilitása ellen?

„A terrornak nincs logikája, amelyet józan ésszel lehetne követni” szokták mondani az elemzők.

Sokszor igaz is ez a megállapítás.

Sokszor bosszú, félelemkeltés vagy figyelmeztetés áll egy-egy ilyen pokoli és kegyetlen merénylet mögött.

Vannak olyan merényletek, amelyek mint derült égből villámcsapás jönnek, szétzúzva emberi életeket, ledöntve a társadalmi realitásokba vetett hitet, a dialógus és a józan ész erejét.

Ezek váratlanul jönnek, majd lecsengenek. Sok szenvedést hagynak maguk után, de igazából megfejthetetlenek maradnak a céljukat illetően.

De vannak olyanok is, amelyekről ember biztosan sejti, hogy ez nem egy váratlan és mulandó csapás! Ilyenkor elkerülhetetlenül felötlik az ember fejében, hogy aki ezt a pokoli lépést tervezte, annak a tarsolyában vannak még más húzások is.

Az utóbbi időben Törökországban történt merényletek egytől egyik ilyenek.

2015 júliusában a délkelet-anatóliai Surucban történt pokolgépes támadás és a 2016. március 13-i ankarai merénylet között eltelt 8 hónap alatt 6 nagyon nagy gonddal előkészített pokolgépes támadás történt Törökországban. És talán nem mellékes az sem, hogy ezek közül 3 a fővárosban, a legjobban őrzött Ankarában csapott le.

Rossz hír, hogy Törökország stabilitása és a nemzet biztonsága nagyon komoly veszélyben van. De ennél is rosszabb hír az, hogy tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy kik állhatnak a merényletek mögött.

Az Iszlám Állam, amely Törökország ellenségesnek vélt közel-keleti tevékenysége miatt küldte az öngyilkos merénylőit?

Vagy a PKK vagy ahhoz tartozó valamelyik sejt, mint például a Kurdisztáni Szabad Sólymok (TAK), akik a török állam kurd városaiban hónapok óta zajló tisztogatások megtorlására szánták ezt?

Vagy Oroszország, amely közel-keleti tervei végrehajtásában fontos riválisának tartja (főleg a harci gép lelövése óta) Törökországot?

És mi van Iránnal, amely tudvalevőleg a Közel-Kelet egyik legfontosabb tényezője, a siiták legfőbb támogatója és az általa mozgatott Hezbollah által szintén benne szokott lenni ilyen jellegű akciókban.

Ugyanakkor vannak olyan elemzők is, akik a török vezetés érdekeit sejtik a stabilitás és biztonságérzet – időleges – rombolása mögött, mert még idén lesz az a népszavazás, amelyen az állampolgárok eldöntik, hogy legyen-e elnöki rendszer Törökországban, magyarul: legyen-e még korlátlanabb hatalma az amúgy is autoriter intézkedésekkel vádolt Erdoğannak?

A helyzet bonyolultságát jól jelzi az is, hogy a tegnapi ankarai merénylet előtt 2 nappal az Egyesült Államok ankarai nagykövetsége küldött egy értesítést az Ankarában élő állampolgárainak, hogy figyelmeztesse őket egy esetlegesen várható ankarai bombamerényletre!

És kiderült az is, hogy ugyanezt a figyelmeztetést a török hadsereg hírszerzése is továbbította a kormányszervek felé.

Tehát ami a Törökországban zajlik, az szinte mindenki szeme láttára, előzetes információk megszerzésével történik.

Közel-Keleten most van alakulóban a  „Nagy Világpolitika„, a nagy áttervezés, és nagyon úgy tűnik, hogy ennek a nagyszabású játéknak Törökország lesz az egyik áldozata.

Mi civilek nem tudunk a világpolitikai eseményekbe beleszólni, hogy érdemben megváltoztassuk a fejleményeket.

Azt viszont megtehetjük, hogy a szolidaritásunkat kifejezzük a terrortámadásokkal gyötört Törökország, a török emberek, és békés Közel-Kelet felé.

Tarik Demirkan, a Türkinfo főszerkesztője