Török bevándorlók történelmi helyzete Németországban

Faruk Sen: The Historical of Turkish Migrants in Germany in Immigrants & Minorities, Vol. 22, Nos. 2&3, July/November 2003, pp. 208-227.

A török bevándorló munkások toborzása Németországban eredetileg a munkaerőhiány miatti ideiglenes intézkedés volt, de az idők során a bevándorlók letelepültek és csatlakoztak hozzájuk családjaik. Ez életstílus változáshoz és beilleszkedési zavarokhoz vezetett. A szerző a komplex integrációs folyamatot vizsgálja, a török közösség részvételét a német gazdaságban és a változásokat, amelyen a befogadó társadalomnak kellett átesnie ahhoz, hogy eleget tegyen egy olyan közösség szükségleteinek, amely immár negyven éve él Németországban.

A 2001-es év volt a török bevándorlás negyvenedik évfordulója Németországban. Jelentős számú török, kb. két és fél millió él Németországban: sokan közülük már ott születtek, és Törökországot csak szünidei látogatásokból ismerik. A bevándorlók többsége számára az integráció sikeres volt, de még mindig megmaradt az idegen lét érzése mind a törökök mind a németek körében. Ez az idegen lét a valóságban is létezik és a jelenség fő oka a törökök iszlám vallási háttere, amely jelentősen különbözik más, pl. dél-európai bevándorlók kulturális hátterétől. Az elutasítás okozta, hogy a törökök visszahúzódtak, és etnikai szigeteket alkottak. Az integráció elősegítésének és az elutasítás csökkentésének egyik legfontosabb eszköze növelni a tudást a németek körében a törökökről és a törökök körében a németekről. Ez a munka néhány fontos tényt és háttérvonást rajzol fel a németországi török vendégmunkások életéről, valamint aláhúzza a jelenlegi központi problémákat és feladatokat, amelyek az integráció fogalomköréből származnak. A második világháborút követően egy gyors fejlődési fázisba lépve a nyugat-európai országok megpróbáltak úrrá lenni a fellépő munkaerő hiányon, amely különböző gazdasági és demográfiai tényezőknek volt köszönhető. Gazdaságilag kevésbé fejlett dél-európai országokból importáltak munkaerőt. Törökország meglehetősen későn, az 1960-as években csatlakozott a munkaerőt kibocsátó országok körébe. A nyugat-európai török bevándorlás a Törökország és Németország között 1961-ben megkötött munkaerő toborzási egyezmény aláírásával kezdődött. Ezzel egyidőben Törökország aláírt még munkaerő toborzási egyezményeket Hollandiával, Belgiummal és Ausztriával 1964-ben, Franciaországgal 1965-ben és Svédországgal 1967-ben. Az 1960-as évek elején a török bevándorlók egy homogén csoportot alkottak Európában, amit többnyire férfimunkások alkottak. 1961-ben összesen 7116 fő török bevándorló érkezett Németországba.

Amikor Németországot elérte az 1973-as olajválság és gazdasági visszaeséssel kellett szembenéznie, akkor kénytelen volt leállítani az idegen munkaerő befogadását. Ekkorra a török bevándorló munkások száma elérte a 910 500 főt. Jelenleg kb 3,6 millió török él az Európai Unióban, amivel a legnagyobb számú idegen populációt alkotják. Ezek közül kb. 2,5 millió (beleértve azokat is, akik felvették a német állampolgárságot) Németországban él és Nyugat-Európa legnagyobb török közösségét alkotják. Jelenleg kb. 7,3 millió külföldi él Németországban. A törökök Németország teljes lakosságának 2,4%-át teszik ki, amely összesen valamivel több, mint 82 millió. A törökök bevándorlása Európába eleinte lassan haladt, mivel Törökország számára ez újszerű jelenség volt, de 1963 után felgyorsult az európai közösség és Törökország között aláírt együttműködési megállapodást követően. A fő gondolat a török vendégmunkások toborzása mögött az ideiglenes munkaerőhiány pótlása volt Németországban. Mindazonáltal sok török telepedett le ott. Sok török munkás hazatérési szándéka egyre későbbre és későbbre tolódott és a többség a befogadó országban történő letelepedés mellett döntött. Kétségtelen, hogy a törökök az Európai Unióban, különös tekintettel Németországban sok problémával és akadállyal szembesülnek. Az egyik legfőbb az, hogy a német társadalom fogadja el őket, és az ehhez a társadalomhoz való tartozás érzése. A törvény szemében az idegen nemzetiségűek nem érnek fel a hazai nemzetiségűekkel. A török társadalmat sem szociálisan, sem kulturálisan nem tekintik egyenrangúnak. Ez szintén a szakadék és az elválasztódás szélesedéséhez vezet a csoportok között, és lehetetlenné teszi az azonos lehetőségeket, valamint megnehezíti a beilleszkedési folyamatot. A törökök alkotják az EU-n belül a legnagyobb harmadik országból származó csoportot.

Nagy számuk, a német gazdaságban betöltött szerepük és a letelepedés látszata ellenére (már mint olyan értelemben, hogy többségük nem szándékozik visszatérni Törökországba) úgy tekintenek rájuk, mint a legnehezebben integrálható csoportra kulturális különbözőségük miatt. Mindazonáltal, ahol a törököket elfogadják, ott a hozzájárulásuk a német társadalomhoz fejlődött. Például a második generáció egyre inkább részt vesz a közösségeket érintő ügyekben és védik jogaikat, amely erősíti politikai részvételüket és lelkiismeretüket. A Németországban élő törökök fontos szerepet játszanak Törökország és Németország, valamint a két ország társadalma közötti híd megteremtésében, hozzájárulva ezen kapcsolatok fejlődéséhez. Szomszédi, baráti, vagy munkakapcsolatok és kulturális bemutatók növelik a Törökország iránti érdeklődést a németek körében. Ez alapvető változást idézett elő Németország hagyományos Törökország képében. Főleg ezek miatt a kapcsolatok miatt sok német tölti nyári szünidejét Törökországban. E folyamat eredményeképpen kerültek be más európai országok szókészletébe a „ráki” és a „döner” szavak. Ahol a nagy számú török populáció él, a törökök képviseleti jogokat szereztek a helyi önkormányzatokban, ami lehetővé tette számukra, hogy elősegítsék saját városuk és más török városok partnerkapcsolatainak kialakítását ahelyett, hogy egyéb országok kerültek volna előtérbe. A kétnemzetiségű házasságok által új, családi kötelékek is kialakultak.

Bosznay Csaba
Faruk Sen