Megéltem a török románcot: „Szeretnék vele lenni, de azt is tudom, hogy zsákutca” I. rész

Ki ne hallott volna már olyan történetet, ahol a főhősnő sírva temeti arcát a kendőjébe, mert a török lovagja csúnyán átejtette. Más vallás, más világ – „felejtsd el, fiam!” És vannak azok, akik hercegnőként ülnek a török legény tenyerén, mert az bizony ott hordozza őket – „az élet szép és jó, keleti hercegem!”

Bármilyen is legyen a békacsókolós történet – átváltozós, nem átváltozós –, egy biztos, aki kapcsolatba kerül velük, nem tudja többé kitépni magából. Belső, intim titkok ezek, néha fájnak, néha simogatnak, de elmesélőik mindenképpen tiszteletet érdemelnek, amiért megengedik, hogy bepillantsunk életükbe.

A főhősnők története évekkel ezelőtt kezdődik, akkor még megválaszolatlan kérdések sokasága nehezítette a törékeny párkapcsolatok kibontakozását. Vajon mi történt velük azóta? Lányok, nők, akik nem csak az életükről mesélnek, de azt is megosztják velünk, hogy mit szűrtek le az egészből – ennyi idő után.

„Szeretnék vele lenni, de azt is tudom, hogy zsákutca” 

ja-1ANTÓNIA elgondolkozva érkezett, komoly szemekkel nézett rám, miközben leült mellém. Szinte azonnal megenyhült az arca, viccelődni kezdett, és nem tartott soká, máris belevágott a története folytatásába. Szavai szinte hasítottak a levegőben, kristálytisztán összegezte az eddigieket: tudta, mit akar és mit nem.

„Két hét múlva jön az én törököm megint, pár napja derült ki” – kezdődött a beszélgetésünk egy évvel ezelőtt.

„Én kizárólag olyan kapcsolatban gondolkodom most, ahol jókat beszélgetünk, jól érezzük magunkat együtt, de tudjuk, hogy ennyi és kész. Tudom, törvényszerű, hogy véget érjen, ha nem fejlődik az egész valahová, de akkor se látom a kapcsolatunk jövőjét, ha bármelyikünkben érzelmek ébrednek. Az esetben sokkal hamarabb véget érne, mint így, egy közös megegyezésen alapuló csak-szex-és-barátság kapcsolatban.

Magas hőfokon égünk

Úgy érzem, hogy hatalmas a különbség közöttünk mind a szokásokban, mind a gondolkodásmódban, és bevallom, hogy van, ami szimpatikusabb az ő gondolkodásában.

„Valószínűleg ha igazán szerelembe esnék vele, az olyan kapcsolat lenne, ahol felemésztenénk egymást: vagy veszekednénk vagy szexelnénk, de egymás rabjai lennénk.”

Biztos vagyok benne, hogy mindez az élet más területének a rovására menne – talán a személyiségünkére is. Szerintem 1000 fokon égnénk, amolyan önpusztító kapcsolat lenne a miénk.

Napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Nincs elvárás, nincs tétje a dolognak, nincs kérdezősködés. Ő nem is nagyon akarja kiadni magát, sokszor az az érzésem, hogy zavarban van, nem tudja, hogyan beszéljen velem, és előfordul, hogy direkt nem merülünk bele egy témába mélyebben.

Nem tudom, furcsa az egész. Bárkit megkaphatna, ha éppen itt van Magyarországon, ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs rám szorulva. Le is feküdtünk már, nem fejlődhet ez a kapcsolat a végtelenségig, mégis naponta beszélünk és jön.

Még egy laza kapcsolatban is féltékeny

ja-2Szokta írni, hogy hiányzom neki és hogy megbolondítottam. Valamelyik héten meg féltékenykedett. Írta, hogy ne legyek mással, csak vele. Írtam neki, hogy higgye el, nem szokásom több pasival is szexuális kapcsolatban állni, eddig sem és ezután sem leszek átjáróház.

„Amennyit így kihámoztam magamnak – és ez lehet hibás, mert a nők szeretnek kombinálni, és a kapott jeleket mindenáron értelmezni –, az biztos, hogy nem ő a sztereotípiákból ismert „nőverő török”,

de abban is biztos vagyok, hogy a nőket nem tartja egyenrangú félnek. Hagyományos gondolkodású ebben, és annak ellenére, hogy egy csomó mindent másként gondol, nem menne szembe a hagyományokkal. Még egy ilyen laza kapcsolatban is féltékeny. Pedig biztosan több vasat tart a tűzben szerte Európában. Alapból féltékeny természetű vagyok, de vele kapcsolatban semmilyen érzés nincs bennem, ha erre gondolok. Elfogadom vele együtt, és ez ijesztő.

Azt tudom, hogy szeretnék vele lenni, de azt is tudom, hogy zsákutca, és hogy nem az eszemre hallgatok. Nem is értem, miért, és ez dühít. Tudni akarom az okát, hogy felvegyem a kesztyűt.”

Vajon sikerült felvenni a kesztyűt az elmúlt egy évben? (A folytatásért kattints ide!)

K. Tengeri Dalma – Türkinfo