Törökország külpolitikai viszonylatban felértékelődött az idén: Európa legkeletibb bástyájaként került kulcshelyzetbe a terrorizmussal szemben és a menekültválság megszüntetéséért folytatott küzdelemben. Belpolitikai tekintetben fordulatos évet tudhat maga mögött az ország: a júniusi általános parlamenti választásokat hatalmi válság követte, a koalíciós tárgyalások kudarcba fulladtak, majd közel öt hónap múlva novemberben az ismételt voksolás végül megerősítette a korábbi vezetés hatalmát.
A június 7-i szavazáson az addig 12 éven át egyedül kormányzó iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette abszolút többségét az 550 fős török törvényhozásban. A voksok 40,8 százaléka 258 mandátumot biztosított számára. Ez az eredmény messze elmaradt a tömörülés társalapítója, a Recep Tayyip Erdogan államfő által áhított és az elnöki rendszer önálló bevezetéséhez szükséges kétharmados többségtől (367 mandátum), ráadásul csupán az ellenzék által megtűrt kisebbségi kormány alakításához volt elegendő.
A párt ezután sem a szavazatok 25 százalékát megszerző Köztársasági Néppárttal (CHP), sem pedig a 16 százalékos eredménnyel záró Nemzeti Cselekvés Pártjával (MHP) nem tudott megegyezni. A parlamentbe első alkalommal bekerülő, negyedik helyen befutó kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) pedig már a szavazás előtt kizárta az AKP-val való együttműködés lehetőségét. November 1-re előre hozott választásokat írtak ki.
A következő hónapban, július 20-án a délkelet-törökországi Surucban fiatal kurd aktivisták ellen végrehajtott öngyilkos merényletben 32-en meghaltak. Ismét fellángoltak a török biztonsági erők és a szakadár Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei közötti összecsapások, amelyek az ország délkeleti, többségében kurdok lakta tartományaiban 1984 augusztusa óta mostanáig mintegy 40 ezer ember halálát követelték. Az eset után véget értek a kormány és a kurd kisebbség között 2012 végén kezdődött béketárgyalások és a 2013 márciusától tartó tűzszünet.
Október 10-én Ankarában követték el az ország történetének legvéresebb öngyilkos terrorakcióját, 102-en vesztették életüket, több mint 500-an megsebesültek. A merénylők egyike az Iszlám Állam dzsihadista szervezet szimpatizánsa volt. A török hatóságok az IÁ számlájára írták a korábbi robbantásos terrorcselekményeket is.
Az ankarai támadás három héttel a november 1-i előre hozott választások előtt és egy többszörös biztonsági fenyegetés időszakában történt. A NATO-tagállam Törökország fokozott riadókészültségben állt azóta, hogy „összehangolt háborút” indított júliusban a terrorizmus ellen, azaz nemcsak a délkelet-törökországi régióban folytatott fegyveres műveletet, hanem csapásokat mért az Iszlám Állam szíriai állásaira és a PKK észak-iraki bázisaira. A hatóságok az utóbbi hónapokban több száz embert vettek őrizetbe terrorizmus gyanújával.
webradio.hu