A lepantói tengeri csata és emlékezete

lepanto3Nagy Szulejmán szultán csaknem öt évtizedes uralma alatt az Oszmán Birodalom hatalma csúcsára jutott. A balkáni török jelenlét állandósult, de a Magyar Királyságból kihasított területek révén a birodalom határa Közép-Európába is beékelődött. Ekkorra Szulejmán hadai már birtokba vették Észak-Afrikát és a teljes Közel-Keletet is, az oszmán hadiflotta pedig nemcsak, a Földközi-tenger keleti medencéjét, de a Vörös-tengert és a Perzsa-öbölt is ellenőrzés alatt tartotta.

Máltától Szigetvárig

Csekély természeti adottságai ellenére Málta a Földközi-tenger nyugati medencéjének kulcsát képezte. A sziget erődjét védő Máltai Lovagrend katonái nem csupán, Dél-Itália védelmét biztosították, de gyakran útját állták francia vagy velencei árut szállító török kereskedőhajókat. Oszmán szempontból a sziget elfoglalása egyrészt a hatalmas kárt okozó keresztény kalózkodás kiiktatását, másrészt stratégiai bázist jelentett volna. A máltai kikötő birtokbavételével az oszmán hatalom számára előnyös szerződésre lehetett volna rákényszeríteni a Velencei Köztársaságot. Mindemellett, Szulejmán grandiózus hódító tervei között a kereszténység utolsó szabad, jelképes városának, Rómának az elfoglalása is szerepelt. A hadjárat előfeltétele Málta, majd Szicília bekebelezése lett volna.

Ciprus

Szulejmán fia, II. Szelim apjával ellentétben kevésbé volt a fegyveres harc híve, de a szigetvári győzelem és az európai politikai és vallási ellentétek okán alkalmat látott további hadjáratok indítására. Máltához hasonló szálka volt a Porta szemében Ciprus szigete. A ciprusi keresztény kalózkodás az Égei-tengerre kiterjedve komoly fennakadást okozott az Isztambulba irányuló tengeri kereskedelemben. 1570-ben ezért II. Szelim ultimátum intézett a szigetet ellenőrző Velencei Köztársasághoz, felszólítva a kereskedőállamot Ciprus átadására. Mire a velencei elutasító válasz megérkezett volna, az oszmán erők partra szállva megkezdték a sziget ostromát. elfoglalását. Negyvenhat nap után Ciprus fővárosa, Nicosia elesett, s bár a velencei telepeseknek a szabad elvonulásról kaptak ígértet, de az ostrom végeztével rabságba estek, a városvédő vezérek levágott feje pedig közszemlére került.

A cikk folytatása>>>

ujkor.hu