Ezt üzenik a kormánynak a távolból a szír menekültek

Vajon hogyan lehet kiszúrni a titkosrendőrt? Van egy csomó tippem, de az nem tartozott közéjük, hogy a színes filcekről, amelyekkel vastag jegyzetfüzetében húzogat alá sorokat. Én magam voltam az, aki egy csomó filctollal ült a törökországi Izmirben egy teázóban, amelynek környékét a későbbi korok valószínűleg Kis-Szíriaként ismerik majd. A negyedben mindenki szír menekült volt, szírekkel voltak tele a hotelek, és török helyett arab nyelven írták ki az ételeket az éttermek és teázók.

A szír határnál készült interjúimat akartam rendszerezni az egyikben ülve, de az ember munkamorálját rontja, ha azt érzi, húszan figyelik lopva minden mozdulatát. Felnéztem a jegyzeteimből, de egy harmincas férfit leszámítva a vendégek elkapták a tekintetüket. Zavaromban beszélgetést kezdeményeztem vele.
Elmeséltem, hogy újságíró vagyok, és az ő, vagyis a menekültek útjáról írok cikkeket. Azért jöttünk, hogy kiderítsük, mi a terve a Törökországban élő, majd kétmilliós szír menekültközösségnek. Mind Európába tartanak? Vagy vannak, akik visszatérnének hazájukba?

Gyorsan enyhült a hangulat. Megveregette a vállam, hogy akkor jó, mert itt már mindenki azt hitte, titkos rendőr vagyok. Épp elkezdtem volna következtetéseket levonni a török titkosrendőrök munkamódszeréről a színes filctollak szempontjából, de nem jutottam messzire, mert váratlanul újabb krízist kellett kezelnem.

Honnan jöttél, kérdezte a férfi, én pedig óvatlanul rávágtam, hogy Magyarországról. Beszélgetőtársam felpattant, és emelt hangon vágta a fejemhez:

Miért csináljátok ezt velünk?! Mit gondoltok, örömünkben menekülünk? Háború van, szétbombázzák a lakóhelyünket, nálatok pedig verik, bezárják a szíreket?

A cikk folytatása>>>

index.hu