![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A Gourmet Fesztivál közönsége felnőtt és élvezi. Az evést is.
Tudják, én is a vendéglátóiparban dolgoztam. Áhh, nagyon rég! Paprikás csirkét esznek? – szólít meg minket a hatvanas, nagy szemű nő és a villájára tűz egy újabb falatot. Hellyel-közzel, intek a kezemmel, mert a szám tele, új ismerősünk választ sem várva tovább révedezik – Tudják, mikor volt az, mikor én vendéglátóztam? Mikor az Elizabeth Taylor és a Richard Burton itt járt Magyarországon. A legjobbakat adtuk. Áhh, más idők voltak azok, hát, nézzenek itt körül, mekkorát változott a világ! Mennyi isteni étel! Amúgy fogalmam sincs, mit eszem, de annyira szimpatikus srác volt a séf! Ezt ajánlotta! – kacsint nevetve, én is nevetek, na igen, így megy ez. – Megkóstolják?
Ezért jó ellátogatni a Gourmet Fesztiválra. Mert együtt enni jó. Együtt lenni jó. Ahogy én magam is, az elmúlt évek alatt a fesztivál közönsége is levetkőzte gátlásosságát, de a bizalmatlanságot is. És úgy tűnik, végre leszámolt az olyan előítéletekkel, egy ilyen fesztiválra azok vonulnak ki, akik az átlagember számára érthetetlen oknál fogva szeretnek hatalmas tányérról három falatot enni úgy, hogy annak a három falatnak indokolatlanul hosszú neve van és olyan alapanyagokból áll, amiknek legalább a fele Európában nem is honos. Már ha növény egyáltalán, de akkor meg micsoda?
Az ételek ezer-kétezerötszáz forintba kerülnek adagonként, mégsem ez az oka, hogy szinte minden tányér fölé két ember hajol egyszerre: annyi jó étel van, olyan sok jó helyről egy helyen, hogy képtelenség mindenből enni. Úgy értem, mindenből, amit otthon elterveztünk. Koncepció nélkül, korgó gyomorral esélytelenek vagyunk, legalább annyit megéri indulás előtt felírni golyóstollal a tenyerünkbe, melyek azok az éttermek, ahova feltétlenül szeretnénk betérni. És felezünk.
Néha megállunk, örülünk, hogy kisüt a nap és iszunk egy deci bort. Örülünk annak is, hogy a Magyarországon sokat emlegetett kulturált alkoholfogyasztás a szemünk előtt válik valósággá. Hatfős, huszonéves társaság rendel egy üveg bort, hozzá szódát, beszélgetnek, jól érzik magukat, és láss csodát, hajnalban nem pisálják össze a falat és nem vágják falhoz a palackot.
És érnek minket hatalmas meglepetések az újragondolt, isteni paprikás csirkéken és imádnivaló burgereken kívül is. Például, mikor Olasz Katalintól megtudom, az egyéves újranyitását ünneplő Babel Budapest étterem új menüsorral állt elő. Magyarországon először itt képviselteti magát a vegán fine dining. Az ételek természetesen Lőrincz György executive chef kezét és kreativitását dicsérik. Hatalmas kihívás volt a menüsor összeállítása és elkészítése, hiszen ezek az ételek glutén-, laktóz- és cukormentesek is egyben. A stáb bevonta a barátokat, ismerősöket, kóstoltatták-beszéltették őket, így alakult ki a végleges ételsor.
A KIOSK adta a Gourmet Fesztivál legparádésabb desszertjét. Aki kért a belőle igencsak meglepődött, mikor a kezébe nyomtak egy kerámia cserepet, benne egy kupac földdel, a közepén árválkodó bazsalikom palántával. Persze a cserépen kívül minden ehető volt, igen, még a föld is, hiszen az egy csokis morzsasüti volt, alatta bazsalikomos málnafagylalt mmmm…. Az étterem tavaly is hozott burgert, idén is, kacsaburger kacsamájas majonézzel. Isteni volt, harmonikus, selymes és finoman májas, semmi tolakodás, csakis harmónia és összeolvadás. És én itt gondoltam arra először, történjék bármi, a magyar street food étel akkor is a hamburger marad, ha a fene fenét eszik is. Persze ha ilyen egy magyar hambi, akkor nem is bánom.