Törökország vérző sebe: a nők elleni erőszak

A nők helyzete nemrég újra fókuszba került Törökországban egy szomorú ügy kapcsán. Egy fiatal török lány, Özgecan Aslan meghalt. Megölték, mert nem hagyta, hogy megerőszakolják.

A húsz éves pszichológia szakos hallgató hazafelé tartott, amikor egy minibusz sofőr rátámadt. A lány ellenállt, lefújta a sofőrt paprika spray-vel, de az fejbe verte egy vascsővel és halálra szúrta. Később az apja és egy barátja segítségével próbált megszabadulni a holttesttől. A feltételezések szerint élt még, amikor a kezeit levágták egy esetleges DNS vizsgálattól tartva, mivel a lány harc közben megkarmolta a sofőrt. Ezek után a testet megégették.

Borzasztó történet, de nem egyedülálló, mégis akkora felháborodást keltett a halála, hogy több ezer embert vonzott az utcákra, akik napokon keresztül tüntettek szerte Törökországban. A hír a nemzetközi sajtóban is visszhangot keltett. A közösségi oldalak is forrni kezdtek, a Twitteren indított kampányban rengetegen számoltak be az őket ért zaklatásokról. Arra is volt példa, hogy a férfiak is szolidaritást vállalva miniszoknyában és magas sarkúban tüntettek a nők jogaiért.

A téma után kutatva elborítanak a szomorú és megrázó beszámolók, amelyet Törökországban élő török lányok vagy az országba látogató turisták osztanak meg a világgal. A zaklatás sokféle formát önthet. A nők félnek. Ha taxiba szállnak, elküldik sms-ben a taxi rendszámát egy ismerősnek. Egyedülállók két személyre rendelnek ételt, mert félnek az ételfutártól. Ha a buszon utazók közül mindenki leszáll és egy nő egyedül utazna tovább, sokszor inkább ő is leszáll a többiekkel együtt, még akkor is, ha az úti cél jóval távolabb van. Az utcai zaklatás már általánossá vált, és a helyzet az utóbbi években egyre rosszabb lett. Bárhol, bármikor megtörténhet: orvosi rendelőben, egy barát házában, a zaklató sem feltétlen a műveletlen, hátrányosabb helyzetű társadalmi osztályból kerül ki. Lehet egy kolléga, orvos, gyakorlatilag bármilyen korú férfi, bármilyen közegből.

Semmi sem érzékelteti jobban, hogy érzik magukat a török nők, mint azok történetek, amiket a Twitteren osztanak meg egymással és a világgal:

„Két zsebkést és egy paprika-sprayt tartok a táskámban. Úgy felszerelkezem egy 10 perces sétára, mint egy Tomb Raider.”

„Amikor hazaérsz, nem mered felkapcsolni a villanyt, hogy ne tudják, melyik a te lakásod!”

„Nőnek lenni Törökországban: az első dolgod, hogy bezárod az ajtókat, miután beszállsz az autóba.”

„Az iszonyú félelem, amikor utolsó utas vagy a buszon és a vezető elfordítja a tükröt, hogy téged nézzen…”

„A dilemma és a félelem, hogy elkésem a munkából, de a metró olyan zsúfolt (tapizni fognak).”

„Telefonbeszélgetést színlelni elképzelt barátoddal, tömegközlekedés közben: Találkozunk a buszmegállóban !

„Férfi cipőt teszek az ajtó elé és bekapcsolok egy játékot, mielőtt ételt rendelnék éjszaka, egyedül.”

Egy olasz férfi írta a következőt:

„Külföldi férfiként Törökországban: ha egy nő rám néz és én visszamosolygok, ő elfordul és egy járókelőhöz siet.”

A nők félnek az utcán, félnek a közlekedési járműveken, a liftekben, és a félelem bekúszik az otthonaikba is. Még a bezárt lakásban sem érzik magukat biztonságban. Capulcu Tonellát, aki rengeteg tweet-et fordított angolra, megfenyegették: „Karddal vágnám le a kezed!”

Sokan még a Twitteren sem merik, vagy nem képesek elmondani, mi történt velük:

„El sem tudom mondani.”

Vajon mekkora a félelem ezekben az emberekben, mennyi az elmondatlan történet, mennyi az elrejtett fájdalom? A szörnyű élmények elszenvedői elszigetelődnek, ezért is nagyon fontos ez a kampány, de ez nem elég.

A Hürriyet egyik cikkében „beteg mentalitás”-ról beszél, ami ellen küzdeni kell. A cikk írója felhívja a figyelmet, mennyire visszás, hogy a nőkkel kapcsolatban a fejkendő viselése a központi téma évek óta, ahelyett, hogy a megfelelő viselkedésre, a segítőkészségre tanítanák az embereket.

„Csak emberi lénynek kijáró tiszteletet, szabadságot és egyenrangúságot szeretnék. Csak annyit szeretnék, hogy hagyjanak békén.”- kéri Belgin Akaltan.

„Minden nemi erőszak vagy annak kísérlete nem csak nemi erőszak. Megtestesíti a gyűlöletet és megvetést is. Ez bosszúval, megtorlással keveredik. Ezért kell inkább az ellen a mentalitás ellen küzdeni, amely ezt idézi elő, mint mindenféle embertelen büntetéseken vitázni.„

Úgy tűnik, a nők helyzete nem javul, hanem inkább romlik Törökországban. Egyesek szerint ennek egyik oka, hogy mostani kormány konzervatív vallásos nézeteket vall, a nőkre egyértelműen a gyermekvállalást és a háziasszonyszerepet erőlteti, az abortuszt ellenzi és a fejkendőviselés szorgalmazza. Recep Tayyip Erdoğan, a jelenlegi köztársasági elnök nemrégiben nyilvánosan kijelentette, hogy a nők és a férfiak egyenjogúsága természetellenes. Nemrégiben „szégyentelen nőszemély”-nek titulált egy újságírónőt és a következő szavakkal tette helyre: „Tudd, hol a helyed!”

Özgecan Aslan halálát követően Erdoğan a nők elleni erőszakra azt mondta, ez Törökország vérző sebe. Magasabb szinten is az okokat kutatják, bár a nagy buzgalom inkább a felháborodott tömegek lenyugtatására tett erőfeszítésnek tűnik… Találók a drámai szavak, de ez a vérző seb nem fog magától begyógyulni. Ez az eset ráirányította a figyelmet a problémára, a társadalom egyik fele továbbra is elnyomásban él. A seb mély és egyelőre csak mélyül…

2015-03-08
K. Tengeri Dalma, Kertész Erika – Türkinfo