Amikor megálmodtam ezt a török reggelit, elsősorban annak a hangulatnak és lelassulásnak a gondolata vezérelt, amely megjelenik előttem, ha felidézem az isztambuli emlékeimet.
Például azt a fajta, ott jellemző időtlenséget, amikor eszembe sem jut az órára nézni, és senki nem számol sem perceket, sem kalóriákat. A rendezvény rengeteg csodálatos ember munkájának köszönhetően úgy valósult meg, hogy amiért kitaláltam, az valóban létre is jött. A végére minden úgy állt össze, és olyan közös hullámhosszon rezgett minden, a napsugaraktól az éneken át, a közönségig, hogy nagyon kerek reggel alakult ki a Mentaterasz tetőteraszán.
A rendezvény stylingjára Szigeti Zsófit kértem fel, akivel sokat dolgozom együtt, és akinek az ízlésében 100%-osan megbízom. Így amikor pl. megkérdezte, hogy nagyon megrettennék-e annak a gondolatától, ha nagy türkíz bajszok lengedeznének a levegőben, postafordultával meg is nyugtattam, hogy semmiképpen nem esnék kétségbe. Elég jók is lettek azok a bajuszok.