Közel húsz éve jártam arra utoljára, így két héttel ezelőtt kapva kaptunk az alkalmon, hogy ellátogassunk az Európa és Ázsia határán fekvő dübörgő metropolisba, Isztambulba. Az egykori Bizánc semmit sem vesztett akkori fényéből, talán csak a márkás boltok és a feltűnően csinos lányok száma nőtt szignifikánsan, de a keleti hangulat szerencsére megmaradt.
Három határ, 1300 kilométer, a legendásan rossz bolgár autópályák és a prognosztizálható többórás várakozás sem riasztott el minket attól, hogy egy öregedő kisbusszal vágjunk neki a keleti utazásnak, mindezt azért, hogy minél jobb eredményt szurkoljunk ki a magyar fociválogatottnak az isztambuli pokolban.