
1922. március 24-én hunyt el Isztambulban, nyolcvankét esztendős korában gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István második fia, a magyar és török tűzoltóság alapítója, valamint számos magyarországi fejlesztési terv ötletgazdája.
Széchenyi Ödön 1860-ban került Pestre, közlekedési szakemberként, a két évvel későbbi londoni világkiállítás azonban olyan nagy befolyást gyakorolt rá, hogy a tűzvédelem felé fordult, és 1863-ban a londoni Fire Brigade mintájára létrehozta a pesti önkéntes tűzoltóságot. Áldozatos munkájának volt köszönhető, hogy 1870-ben ez a szervezet már hivatásos, főállásban dolgozó tűzoltókból állt. Nem véletlen, hogy négy évvel később, 1874-ben Abdul-Aziz török szultán (ur. 1861-1876) számos jelentkező közül Széchenyit találta a legalkalmasabbnak az isztambuli tűzoltóság megszervezésére. Munkája révén a gróf Isztambulban ragadt, itt telepedett le családjával, elnyerte a pasai méltóságot is.
Széchenyi Ödönt elsősorban a magyar és török tűzoltóság alapítójaként tartjuk számon, pedig ezen kívül számos területen alkotott maradandót: Közlekedési szakemberként elsők között szorgalmazta egy Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig tartó vízi útvonal kiépítését, amit úgy propagált, hogy az 1867-es párizsi világkiállításra a folyókon hajózva jutott el, ezért III. Napóleon francia császár Becsületrenddel jutalmazta.
Széchenyi volt a Budavári Sikló és a Fogaskerekű Vasút építésének egyik kezdeményezője (Isztambulban is építtetett siklót), a Budapesti Hajósegylet, a Kereskedelmi és Iparegylet, a Budai Népszínház és még számos gazdasági és kulturális intézmény alapítója, részvényese vagy adományozója. Széchenyit nem csak „tűzpasaként”, hanem modern ötletei miatt is elismerés övezte egész Európában, két ország is sajátjaként tekint a „legnagyobb magyar” hasonló nagyságokba emelkedő fiára.
Forrás: rubicon.hu

























