Fél évszázada annak, hogy a törökök a filmvásznon is megpróbálták bevenni az egri várat. 1968. december 19-én mutatták be a korszak legnagyszabásúbb magyar filmjét, Várkonyi Zoltán kétrészes történelmi eposzát, amely az örök kötelező olvasmány, Gárdonyi Géza azonos című regénye alapján készült, a főszerepekben Kovács Istvánnal, Venczel Verával, Sinkovits Imrével és Bárdy Györggyel. Az 50. évforduló alkalmából felelevenítjük Sándor Tibor filmelemzését.
Várkonyi a hatvanas évek közepén vált rendkívül népszerű filmrendezővé Jókai-adaptációival (A kőszívű ember fiai -1965, Egy magyar nábob – 1966, Kárpáthy Zoltán – 1966). A korábbi biztos sikerek fényében egyáltalán nem tűnt kockázatos vállalkozásnak Gárdonyi 1901-ben megjelent regényének megfilmesítése. A Jókai-filmekhez hasonlóan, sőt még inkább, biztos sikerre számíthatott, hiszen Gárdonyi műve már azelőtt is, akkor is és az óta is a hazai ifjúsági irodalom kétségkívül legolvasottabb, és talán egyben legnépszerűbb darabja.
A kalandos gyűrű-történet mellett a második rész legfontosabb cselekményszála maga az ostrom, újabb hősei pedig természetesen Dobó István (Sinkovits Imre) várkapitány és a védők. Éva több megpróbáltatás után sikerrel bejut a várba, Jumurdzsák az utolsó roham alkalmával megölné őt a gyűrűért, de ő hal meg. Az utolsó jelenetekben Éva és Gergely találkoznak és megkerül gyermekük is.
Várkonyi akárcsak a Jókai filmek esetében, itt is tartja magát a „szöveghű” adaptáció követelményeihez. Gárdonyi azonban nem Jókai. Jókai adaptációi nagyszabású, árnyalt szerelmi történetek bemutatását teszik lehetővé, részletekben – jóllehet romantikus részletekben – gazdag és nagyhatású jellem- és korábrázolással. A Gárdonyihoz való hűség folytán azonban itt nem adatik meg ez a lehetőség: a kalandos cselekmény mindig maga alá gyűri a jellemábrázolás részleteit. A monomániás Jumurdzsák bemutatásával sem képes elmerülni a mű a gonosz személyiség ábrázolásának megannyi sötét bugyrában.
Folytatás >>>
Forrás: magyar.film.hu