Vörös (vagy Arany) Alma: a muszlim világhódítás próféciája

A Kizil Elma (Vörös vagy Arany Alma) eszméjének eredetét már a kortársak előtt is homály fedte. A pécsi születésű török történetíró, Ibrahim Pecsevi (1572–1650) azt írta: „Annak a mondásnak az eredete, hogy az iszlám népe az aranyalmáig fog hódítani, szolgáljon nemes tudomásul, hogy a nép száján elterjedt: az iszlám népe bizonyára az aranyalmáig fog hódítani. De ennek a mondásnak eredete és oka nem ismeretes.”

Miközben Európa lassacskán teljesen elfelejti saját történelmét – amely a negyedik századtól kezdve egybeesik a kereszténység történelmével –, az iszlám nagy gonddal őrzi saját múltbeli hagyományait. Olyannyira, hogy világértelmezésük kereteit – a Korán mellett – saját históriájuk sok száz évvel azelőtti eseményei határozzák meg. Míg Európában a „keresztes háborúk kora” legfeljebb bebiflázandó érettségi anyagnak számít, az iszlám világban az utolsó utcagyerek is tudja, hogy a „keresztesek” alatt a nyugati világot kell értenie, amelynek két meghatározó vallása a zsidóság és a kereszténység, fő hatalma pedig az „Új Róma”, amely az Egyesült Államokat és az Egyesült Európát foglalja magában.

Az egymást követő világbirodalmak sorát kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Dániel könyve rögzítette a Bibliában, végérvényes módon: az „arany fejet” (vagyis az Újbabilóni Birodalmat) követte az „ezüst mell” (a méd–perzsa királyság), a „bronz derék” (a görög–makedón világbirodalom), majd végül a „vas lábak”, vagyis Róma. Ez utóbbiról mind az ó-, mind az újszövetségi próféciák mint a „végidők birodalmáról” emlékeznek meg. Az Imperium Romanum fénykorában három kontinensre terjesztette ki uralmát: Európa nagy részére (északon a Rajna és a Duna vonaláig), Ázsia egy kisebb területére (a Kaukázusig és az Eufráteszig), valamint Észak-Afrika termékeny tengerparti övezetére a Szaharáig. A belső problémák és a népvándorlások viharai következtében a 395-től hivatalosan is kettéosztott Római Birodalom nyugati része az 5. század végére elbukott. Nem véletlen, hogy a Dániel könyvében szereplő „vas lábak” folytatásaként megjelenő „vas és cserép” lábfejeket Szent Ágoston a Nyugatrómai Birodalom helyén alakult barbár államalakulatokkal azonosította. Gótok, vizigótok, szvévek, vandálok, szászok, frankok – számtalan barbár eredetű, ugyanakkor már túlnyomórészt kereszténnyé vált törzs foglalta el a nyugati és afrikai területeket, miközben a szintén krisztianizált Keletrómai Birodalom sikerrel állt ellen a népvándorlásoknak. Egészen az iszlám hódításig.

Részletek

2013-02-23