Utólag már nem érik be

Ha hihetünk a feltételezésnek, a cseresznye a mai Törökország területén lévő Anatóliából, pontosabban Giresun városából került az ókori görögök, majd a rómaiak asztalára. (A faj latin neve, a Cerasus vélhetően innen származik.)

Az ókori népek a kissé kesernyés, apró gyümölcsű vad változatot fogyasztották, de már őket is elbűvölte a fa termete és virágpompája. (Mint ahogy máig elbűvöli a japánokat, akiknél a cseresznyevirág nemzeti jelkép.)

A későbbi korokban Nagy-Britanniában, illetve a németalföldi területeken termesztették, nemesítették – az első hazai nagy gyümölcsű fajták is nagyrészt német földről kerültek hozzánk. Táplálkozási értéke kiemelkedő, ami az érett gyümölcsben jut a csúcsra. (Különösen a korai fajtáknál elterjedt, rossz gyakorlat, hogy féléretten szedik le, pedig a cseresznye nem utóérő!)

Részletek >>>

Szabad Föld online