Utazási napló: Törökország-Szíria 2009

Isztambul cicusMájus 18.

Skyeurope-pal repültünk Pozsonyból, ahogy tavaly is. Sajna, a menetrend ugyanolyan pocsék volt, éjjel 11-kor indult a gép. Illetve csak indult volna, mert valamilyen technikai probléma miatt késett 20-30 percet.

Ezután betereltek a beszállófolyosóra (beszállókártyák kiosztva), majd mégis kiengednek, mondván még késünk 50 percet.Végül valamennyivel fél egy előtt sikerült elstartolni.
A gépen ki kellett tölteni egy nyomtatványt, amiben kinyilvánítod magadról, hogy nem vagy malacinfluenzás és egyéb nyavalyatörésed sincs .Kb. 1/4 4 körül landoltunk a Sabiha Gökcenen. A repülőből viszont nem engedtek ki – pedig már nagyon mentünk volna -, hanem inkább jól beparáztattak, mert közölték, hogy valaki beteg a gépen. Frankó! Éreztem, hogy a bacik felém nyomulnak….!

Több infó ezután nem volt, maszkos emberkék rohangáltak fel-le a gépre, majd egyszer csak kiengedtek. A reptéren hőkamera előtt kellett elmenni, de mi van, ha csak épp most fertőződtünk?! Mégis mindenki mehetett, amerre látott.
A vízum 20 EUR volt (nem tudom miért ennyi, hiszen valakik korábban a már 15-ért kaptak…), na mindegy, szerencsére több belépésre érvényes, így jó lesz még Szíriából jövet.

Május 19.

A kis hercehurca után, mint a jó gyerekek, leültünk a nemzetközi indulásos oldalon, és vártuk az 5 órás E10 buszt. Indult is pontosan. 2,8 TL/koponya a viteldíj Kadiköybe.
Tavaly 1 óra alatt értünk be, idén fél óra alatt száguldottunk be a városba. Ezért annyira nem lelkesedtünk, mert még másfél órát kellett várni a legelső eminönüi kompra.

Isztambuli teaKadiköyben ittunk egy teát a “szokásos” helyünkön, L. evett egy toastot, közben nekem meg már baromira kellett menni egy két betűs kitérőre, de nem volt WC a kompállomáson. A környéken meg nem nagyon mertem elcsászkálni, mert 6-7 fős óriás farkasölőkből álló kutyafalkák járőröztek a kikötőben.
Így legelébb a kompon lehetett pipilni: arabos WC, de meglepően tiszta.
Átérve Sirkecibe a hátikat a vasútállomás csomagmegőrző automatájában hagytuk. Ez is újítás, nemrég vezették be, de nekünk most nagy segítség volt. Használatán addig-addig tanakodtunk, míg odajött egy bácsi, és segített a pénzt megetetni a szerkezettel, a csomagokat pedig begyömöszölni a bendőjébe.
4 óra 5 TL-be került, papírpénzt is elfogad, de csak a régi fajtát (YTL) eszi. Cserébe kis vonalkódos kártyát ad, később ezzel kell kinyitni az ajtót.

Miután megszabadultunk a hátiktól, elsétáltunk a boltba reggelit venni, majd a Sultanahmet térre indultunk. Isztambul sokkal jobb májusban mint augusztusban: nincs büdös, kevesebb a szemét és a turista is. Ezt kifejezetten élveztük!A terv a mai délelőttre a mozaik múzeum megtekintése volt, azért rövid gyönyörködés (Kék Mecset, Aya Sofia) az Arasta Bazár felé vettük az irányt.

Folytatás az eredeti oldalon


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here