Törökország szubjektív

magunk-utjan4Törökország nem egyenlő az olcsó farmerokkal, arany ékszerekkel és a Nagy Bazárral. Ez a kicsit európai, nagyobbrészt ázsiai ország sokkal többet tartogat ennél. Bővelkedik látnivalókban, kulturális örökségekben és mind emellé olyan kulturális sokkot kínál, amit Európa nem tud nyújtani. Ez nem jelent feltétlen rossz szájízzel való távozást az országból, minden csak felfogás és hozzáállás kérdése. Sok mindent kell megszokni, sok minden nagyon eltér az otthonitól, de hát nem ezért megyünk más országba? Hogy olyat lássunk, tapasztaljunk, ami otthon nincs? Lássuk hát, mi hogy láttuk a félhold országát és Isztambult.

Első benyomás

Törökországban az első lakott település, ahova beértünk, Edirne városa volt. Azonnal „szájon vágott” minket a zaj, a nyüzsgés és a töménytelen embertömeg az utcán. Úgy tűnt nekünk, hogy a törökök több időt töltenek az utcán teázással, beszélgetéssel, sétálással, mint otthon a négy fal között. Rögtön egy piros pont. Odahaza az emberek ahelyett, hogy lemennének egy parkba és beszélgetnének a szomszéddal, barátokkal, inkább a tévét bámulják. Törökország sokkal szociálisabb ország, mint mi vagyunk, és ha valami, hát ez biztosan nem pénz kérdése. Természetesen feltűntek a csadort, vagy kendőt hordó muszlim nők is. Viszont más muszlim országokkal ellentétben (pl. Irán) itt eldönthetik a nők, hogy szeretnének-e kendőt hordani. Kivéve, ha nagyon vallásos családba születnek és az apukájuk rájuk kényszeríti. Ámbár ha nagyon bátrak ők még mindig dacolhatnak és mehetnek kendő nélkül az utcára. Legfeljebb az apjuk ad nekik fejmosást és nem az erkölcsrendészet utasítja rendre őket. Nem tudjuk más, hogy volt vele, de nekünk minden mecset az újdonság erejével hatott. Talán egy muszlim ember ugyan ezt érezheti kis hazánkban, a templomokat látva? A müezzinek (Müezzinnek hívják azt a férfit, aki énekkel imára hívja a híveket. Ma már nem mennek fel a minaretekbe énekelni, hanem mikrofont használnak.) énekét is újra meg újra érdeklődéssel hallgattuk.

Természet, építkezés

Törökország rengeteg lehetőséget tartogat, teljesen mindegy, hogy melyik évszakban látogatjuk meg. Van három tengere, több négyezer körüli, egy ötezer méter feletti csúcsa, a Van-tó akkora, mint Somogy megye kétszer. Zöld hegyek, kopár sziklák, havas csúcsok, azúrkék tenger pálmafákkal. Tisztaságát tekintve Szerbia és Bulgária előtt jár, nem sokkal ugyan, de tisztább. A főutak mellett viszont bárhol járunk, rengeteg a szemét és ebben valószínű a kamionos kollégáknak is benne van a keze. Rengeteg pet palackot láttunk, sárga színű tartalommal. Borzasztó!

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)

Vidéken jellemző, hogy több generáció lakik együtt, sokszor 10-nél is többen egy fedél alatt. Falun téglából és vályogból építik a jellemzően lapos tetős házakat. Nagyon sok helyen látni tetőre szerelt tartályokat, abban melegszik a víz. Az infrastruktúra sok helyen nem teljes még, de villany mindenhol volt, ahol jártunk. Nem pletyka, angol wc tényleg nagyon kevés helyen van. Aki nem tudná, miként képzelje el, annak leírjuk. Egy téglalap alakú porcelán csésze van a földbe süllyesztve, efölé kell guggolni. Jó, ha van nálunk wc papír, vagy zsebkendő, mert az sok helyen hiányzik a nyilvános illemhelyeken. Viszont a bidé mindenhol be van szerelve, esetleg egy kancsó van odakészítve és külön csapról vizet tudunk engedni. Vidéken a szegényebb családoknál nincsen asztal, szék, ágy. A földön alszanak vastag, takarószerű derékaljakon. Negyven napja hagytuk el Isztambult, amikor ezt a cikket írom. Ez idő alatt én háromszor, Eni ötször aludt ágyon. Eddig a pillanatig nem is nagyon gondolkodtam a dolgon. Őszinte leszek, még nem hiányzik, és a derekam is jól van. Az étkezést is a földön bonyolítják. Bárkinél jártunk Isztambultól keletre, vagyoni helyzettől függetlenül a földön evett a család. Kiterítenek egy terítőt, vagy viaszkos vásznat a szőnyegre, és azt üli körbe a család, illetve a vendégek. A tehetősebbeknél kanapét is láttunk, de az ülőpárna még itt is nélkülözhetetlen kelléke a szobának. Mi úgy láttuk, nem tartanak olyan bútort a szobában, aminek nincs dolga (pl. olyan asztalka, amire ki van rakva a porcelán galamb, meg pásztor legény tarisznyástul). Egyszerű a szobák bútorzata, van ahol olyan egyszerű, hogy nincs is. A török zászlót mindenhova kiteszik, engem egészen megbabonázott a látványa. Nem tudom tudják-e a kedves olvasók, hogy mit szimbolizál a piros alapon fehér félhold és csillag? Mi is Isztambulban tudtuk meg. A háborúban, a vértől vörösre festett tavon visszatükröződő hold és csillag. Kicsit kegyetlen, de szerintem gyönyörű a zászlójuk.

Isztambul

Azt olvastam valahol, hogy Törökország többet fejlődött az Atatürk alatti és utáni 50 évben, mint az azt megelőző ötszázban. Ez a folyamat ma sem állt meg, köszönhető ez minden bizonnyal annak a ténynek is, hogy a világ 17. leggazdagabb városa. Keveréke a múltnak és a jelennek. Több száz éves utcákkal ugyan úgy találkozunk, mint modern irodaépületekkel, vagy lakótelepekkel. Hatalmas ez a metropolisz (területét tekintve a 3. legnagyobb), 11 szer nagyobb, mint Budapest! Épp ésszel fel sem fogható. Többen laknak Isztambulban, mint Magyarországon.

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)

Az épületek közül leginkább a mecseteket emelnénk ki, tényleg gyönyörűek. Az egyik legszebb város, amit valaha láttam. Aki szeretné felfedezni, szánjon rá időt, legalább két hetet. A közlekedés itt a legkatasztrofálisabb, a taxi sofőrök és a kisbuszosok nem tisztelnek senkit és semmit. Az árak nagy változatosságot mutatnak. A látnivalók környéke a legdrágább, de ha lejjebb sétálunk pár utcát, könnyen megkapunk mindent 40-50%-kal olcsóbban. Mi azt tartjuk, és igyekszünk betartani: „Oda megyünk, ahol a helyiek is vásárolnak és esznek. Ők biztos nem fizetnek többet egy teáért, mint amennyit valójában ér.”

Közlekedés

Aki autóval készül Törökországba, kösse fel a gatyáját! Természetesen a nagyvárosok a legrosszabbak. Illetve az a tényező, hogy irtózatosan vadállat módon és türelmetlenül vezetnek. A legkedvesebb férfi is démoni változáson megy át, ha a volán mögé ül. Én úgy fogalmaztam meg, hogy a saját anyjukat is elütnék, ha lelépne eléjük. Nem is a káosz az, ami annyira felőrli az ember idegeit (Iránban sokkal nagyobb a káosz a közlekedésben), hanem az előzékenység szinte teljes hiánya. Az, hogy beengedjék az embert maguk elé, ne húzzák rá a kormányt és dudálják ki a lelket is az illetőből, szökőévben egyszer fordul elő. Mindkettőnket több alkalommal majdnem elütöttek, és nem mi voltunk figyelmetlenek, egyszerűen csak befordultak ott szemből balra, ahol nem lehetett volna. Eni már írt róla az Isztambulos cikkében, hogy folyton dudálnak. Ez kerékpáron ülve nagyon fárasztó volt, ahogy a közeledő autók zaját hallva nem tudtuk, a sofőr mikor fogja telibe nyomni a dudát, amikor majdnem odaért már, vagy pont a vállunk mögött. Minden fajta és korú autót megtalálunk az utakon. A régi Otokar kisbuszok a legmenőbbek, krómmal, dekor festéssel és „Allah Koruson” (Allah figyel) felirattal. A feliratot nagyon sok autón láttuk felírva, de úgy tűnik, nem filozofálják túl a mondanivalóját, mert nem úgy vezetnek, mint aki féli (de legalább is tiszteli) az Urat. A személyautók közül a Fiat, a Renault és a Peugeot a leggyakoribb. A Fiatok közül van egy bizonyos régi típus (én ezt otthon nem igen láttam) azt előszeretettel tuningolják és hajtják. A motorkerékpár is nagyon népszerű, leginkább a 125-150 ccm-s kis Honda és egyéb márkájúakkal száguldoznak, szigorún sisak nélkül, papucsban, ketten vagy hárman egy motoron ülve. A sofőrök életkora is a nagyon változó, a legfiatalabb, akit láttunk kisbuszt vezetni, biztos, hogy nem volt 13 évesnél idősebb. Az útjaik amúgy többnyire jó állapotban vannak, és a jó széles padka felér egy kerékpársávval. A kutyákkal érdemes vigyázni, ahol nyájat látunk közel az úthoz, ott figyelmesen közlekedjünk. A török pásztorkutyák nagyon nagyok és mértékkel barátságosak.

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)

A buszközlekedés nagyon jó, gyorsan és kényelmesen lehet utazni, és mindezt megfizethető áron, stewardessel, teával. A vonat olcsóbb és általában lassabb. Reptér sok helyen van, és az ország méretéből adódóan itt már van az a távolság, amit megéri inkább repülővel megtenni.
Isztambulban nagyon jó a tömegközlekedés, az Isztambul kártya kényelmes és olcsó, ajánljuk mindenkinek.

Az emberek, a nyelv

Nagyon barátságos és segítőkész nép a török. A magyarokat szeretik, amolyan testvérnépnek tekintenek minket. Nekik nyilván másképp tanították, nem elfoglalták Budát, hanem meghívtuk őket, hogy segítsenek kormányozni kicsit az országot. Ennyi idő távlatából fölösleges is ezen pörögni, aki ellenséges érzéssel viseltetik irántuk, ne menjen oda. Attilát (a hunt) is törökként emlegetik, mi nem javítottuk ki őket. Soha nem történt velünk olyan, hogy kértünk valamit és azért nem teljesítették volna, mert csak. Ha volt vizük, töltöttek belőle, ha volt hely a sátornak felállíthattuk. Sokszor kérni sem kellett és hozták a teát, vagy szállással kínáltak minket. Nagyon vendégszerető nép, sokat tanulhatnánk tőlük.

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)

A török nyelv nekünk nem tűnt nehéznek, hamar megtanultuk a szavakat. Sok közös, vagy nagyon hasonló szavunk van, ami minden bizonnyal török jövevényszó a nyelvünkben (de majd a nyelvészek kijavítanak, ha hülyeségeket írunk).

Írok néhány példát:
törökül kücsük – magyarul kicsi,
törökül kapö – magyarul kapu
sapka – sapka
sál – sál
törökül elma – magyarul alma

Angolul kevesen beszélnek, és ez nem is lesz jobb, mivel az iskolákban jelenleg nincs kötelező idegen nyelv. A kormány nem tartja fontosnak, sokkal inkább a közös imádkozás kötelezővé tételét. Nem akarunk politizálni, de írunk néhány szót arról, amit tapasztaltunk. Beszélgetés közben azt vettük észre, akik tanultabbak nem szeretik a jelenlegi kormányt, mert igyekszik a vallást belekeverni a politikába. Eszközül használja azt, így próbálva maga mellé állítani a vallásos lakosságot. A miniszterelnök (Erduan) nem egy takarékos miniszterelnök, ezt mutatja, hogy pár éve felhúzatott egy 1000 szobás palotát magának, amire 2000 rendőr vigyáz. Az ország nem nyit, ahogy azt Atatürk elkezdte, hanem sokak szerint zárkózik befelé. Atatürk (A modern Törökország megteremtője, 1923-38 között rendelkezéseivel igyekezett az országot felzárkóztatni és modernizálni. Eltörölte a nemesi rangokat és elválasztotta a politikát a vallástól. Népszerűsége úgy tűnik töretlen, portréját rengeteg helyen láttuk kirakva. Azt tapasztaltuk és láttuk a helyi hírekben, hogy nagyon nagy feszültségek vannak az országban.

Árak, vásárlás

Törökország nem olcsó, olyan árakat találunk, mint odahaza. Talán a közlekedés egyedül az, ami észrevehetően pénztárca kímélő. Vásárlásnál mi igyekeztünk olyan helyre menni, ahol ki vannak írva az árak. Sokszor volt az elején olyan érzésünk, hogy át akarnak verni minket, feltehetően több esetben alaptalanul, de azért elég nagy francok a törökök és híresek az „üzleti érzékükről”. A benzin nagyon drága, ott jártunkkor 460-500 Ft között volt.

Ételek, ízek

Aki fogyókúrázni szeretne, ne ide menjen, mert valószínűleg nem fogja bírni türtőztetni magát. Az édességeikkel kezdem. Baklava. Van, aki szerint túl édes, hát… szerintünk meg pont jó. A lokum (turkish delight) íz világában és díszítésében semmi sem szab határt a fantáziájuknak. Csokiból nem túl erősek, azonban kekszben világbajnokok. Mi kipróbáltunk vagy 15-20 féle kekszüket, egyben sem csalatkoztunk. Minden boltban, vagy kioszkban árulják őket, 65-110g közötti csomagokban, mindenfélével töltve. Áruk 0,75 és 1 líra között mozog (1 líra most 110 Ft körül van). Mi minden nap megettünk egy csomaggal bringázás közben. Mindenhol vehetünk ayran-t is, ezt a hideg, savanykás, vízzel higított joghurtos italt.

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)
Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)

A kávé nem túl népszerű, mindenki teázik, illetve három az egyben instant kávét isznak. A tea központi helyen áll a törökök kultúrájában, a szociális élet egy nagyon fontos kelléke. Mindenhol találunk teázókat, és ha vendégségbe megyünk valakihez, biztos, hogy teával fog először kínálni minket. Általában 1-2 líra között van egy csésze tea, de minket rengetegszer megkínáltak csupán kedvességből. Alkoholt nem lehet mindenhol kapni és ahol van, ott drága. Egy üveg sör a boltban 500Ft-nál kezdődik. Nagyon sok zöldséget esznek, és minden étkezéshez fogyasztanak kenyeret. A fogásokból van, amit kiporcióznak, és vannak a közös tálak, amiből mindenki együtt kanalazik. Köfte, bulgur, kebab, kovász nélküli kenyér, joghurt, juhsajt, csak, hogy egy párat említsünk az ételeik közül.

Összességében

Törökország nagyon jó kezdés, ha lassan szeretnénk hozzászokni Ázsiához. Kiváltképp érdemes arra menni, ha kerékpárral utazunk át a szomszéd kontinensre. Könnyen elérhető, már elég különbséget tartogat, amennyiben nem csak egy Riviérás nyaralásra vágyunk. A törökök roppant kedves emberek (gyalog), és minket, magyarokat testvérnépnek tartanak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy rajtuk kívül csak az irániak hívnak minket „Madzsarnak”.

Képek az eredeti honlapon >>>

Magunk útján (Fadgyas Enikő és Boros Balázs)


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here