Kleopátra nyomában Epheszoszban

– Stephen Scourfield írása nyomán –

A márvány borítású utcákat ragyogóvá tette az eső, még több fényt adva ezzel a történelem egyik legnagyobb bevásárlóutcájának.

Kleopátra nyomát követtem, aki i. e. 47-30 között Egyiptom királynője volt, és aki nagyon szeretett az epheszoszi piactér (agora) köré épült üzletekben vásárolni. Olyannyira, hogy egyszer, amikor vőlegénye, Antoniusz egyedül érkezett ide, megkérte rá, hogy vigyen neki arany és ezüst ékszereket, de csakis olyanokat, amiket Epheszosznak ebben az utcájában vásárolt.

Epheszosz piacterét Kis-Ázsia tehetős emberei támogatták. A legjobb üzletekhez bonyolult mozaikokkal kirakott úton lehetett eljutni, melyek máig láthatóak – „vörös szőnyeg” volt ez a gazdag vásárlók számára.

Ahogy Sertan Somnez idegenvezető mondta nekem egyszer: „Ez volt Kis-Ázsia Beverly Hillse. Nem csak gazdagok voltak, hanem dúsgazdagok.” Pazarlóan éltek.

Epheszosz volt az átjáró Európa és Kis-Ázsia, valamint az egzotikus Kelet között.

2000 évvel ezelőtt Epheszosz volt Kis-Ázsia legnagyobb városa.

A kereszténység elterjedésének idején Jézus Krisztus tanítványai, Szent Pál és Szent János is jártak Epheszosz ezen utcáin.

Hadriánusz római császár i. sz. 117 és 138 között legkevesebb három alkalommal járt itt, tiszteletére emelték a város egyik legjobb állapotban fennmaradt templomát, a Hadriánusz templomot. A templom a 2. században épült, a 4. században helyreállították, a ma látható építmény pedig egy újabb felújítás eredménye.

A császár emlékét őrzi az athéni Hadriánusz kapu, és az észak-angliai Hadriánusz fala is.

A város életében több fázist is megkülönböztetünk.

Számos történész szerint itt éltek a Fekete-tenger felől érkező harcos amazonok az i. e. 6. században.

A görögök az i. e. 11. században érkeztek a területre, őket a rómaiak váltották i. e. 300 és i. sz. 700 között. A most is látható régészeti leletek ebből az időszakból valók.

Ez az egyik legnagyobb görög-római régészeti lelőhely a világon.

Történelme során fontos vallási központ is volt.

Can Ates idegenvezetőtől megtudtam, hogy az emberek 6-8 hónapot utaztak teveháton, hogy eljussanak Epheszoszba. „6-8 hónapos tevegelés után az embereknek már nem emberi, hanem inkább teveszaguk volt.” Ezért kötelező volt számukra a fürdés, mielőtt beléptek a városba. Erre a célra épültek a római fürdők, ahol a fürdőzők 20-30 percig izzadtak, így megszabadultak a baktériumoktól is.

Megmutatta nekem a vízelvezető rendszert és az 1. századból származó latrinát is: kb. 40 nyílás van márványból kivágva, sorban egymás mellett. A római fürdőből származó vizet használták öblítésre, és egy zenekar egész nap játszott, hogy elfedjék a hangokat.

A gazdagok mindig egy rabszolgát küldtek előre, aki felmelegítette nekik a márvány ülőkét, mielőtt leültek.

Négy vízvezetéken szállították a hegyekből a forrásvizet, a víz terrakotta csöveken jutott be a házakba, és csatornán jutott ki a házból, amely a főutca alatt futott végig.

Epheszosz ma 5 kilométerre van a tengertől, de régen itt vízpart volt. A Meander-folyó partjára építkeztek egykor, amely úgy eliszaposodott, hogy elszaporodtak a szúnyogok, így a malária és egyéb betegségek is gyorsan terjedtek.

Epheszosz az i.sz. 7. században elnéptelenedett, és a víz visszahúzódott a mostani medrébe. A következő évszázadokban a várost ellepte a föld, amelyet a régészeknek kellett eltávolítaniuk.

Epheszoszban utoljára a színházat néztem meg, amely 24000 ember befogadására volt alkalmas.

Forrás: thewest.com.au

Kollár Kata – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here