Isztambul, mindent bele | Top 15 látnivaló 4 nap alatt

A Gülhane Park előtt tizenkét éves forma kisgyerek kiáltozza a nagyvilágba: Soğuk su, buz gibi soğuk su! Hideg vizet árul egy líráért. Pár lépéssel arrébb borsos, fűszeres, rizzsel töltött kagylót pakol egy nejlonzacskóba verejtékező homlokú Ali. Alinak ma különösen jól megy a biznisz, így miután két élénk sárga citrom landol a szatyorban, lepottyant egy fekete héjú félig nyitott kagylót egy bozontos kóbor macskának. A cica akkor is elégedetten nyalogatja a jutalmát, mikor a kanyarban felcseng a Bağcılarba tartó villamos csengője, mely azt jelzi, senki kedvéért nem lassítana, hisz Isztambulban az élet úgy jó, ha sosem áll meg. Még egy pillanatra sem.

Bizonyos időközönként visszaszólít Isztambul, a hely, ahol megtanultam tisztességesen törökül káromkodni, és tisztességtelenül alkudozni. Saját magunk által szervezett körutazásunk első állomásaként érkeztünk Dáviddal a török nagyvárosba, mely lakosságáról minden második megkérdezett török mást vall. 12 millió? 16 millió? Vagy talán 22 millió? Lehet, ennyiből is látszik, hogy Isztambul nem kisváros, nem csupán a Kék mecsetből és pár közeli kebabosból áll. Minden városrész, minden egyes kerület különbözik hangulatban, zajokban, illatokban, építészetben és a helyiek hagyománytiszteletében. Képtelenség Isztambult egy bejegyzésben bemutatni, de egy kellemes első benyomásnak megfelelhet ez az írás. Hátha más is egy életre belehabarodik.

Nekünk három és fél nap adatott városjárásra, melyet a következőképpen használtunk ki:

1. nap, csak lazán

Estefelé értünk szállásunkra Beyoğluba, a Kurdela, azaz Gyeplő utcába. Innen viszonylag könnyedén elérhettünk gyalogszerrel minden kiszemelt célpontot. Isztambul a monda szerint hét dombra épült, viszont szerintem ezt meg kellene szorozni még héttel. Mivel olyan vagyok, mint egy jobbfajta vízimérték, minden szintkülönbséget megérzek, így ezt a hét dombot keveslem. De nem fecsegek feleslegesen, INDULJUNK!

Istiklal Caddesi

Az utca, ahol legalább három millió ember sétál keresztül egy egyszerű hétköznapon. Középen kis piros villamos szeli ketté, mely érkezéskor kedvesen előre csilingel, hogy még időben ugorhass el az útjából. Tele boltokkal, éttermekkel és páncélozott rendőrautókkal. Nagy a készültség, különösen hétvégén. Pár méterenként kordonokkal elbarikádozva őrzi a rendet egy-egy csapat. Nem is tudom, hogy megnyugtató vagy inkább frusztráló volt a jelenlétük.

Galata torony

Az Istiklal Caddesiről egy jobbos kitérővel elkanyarodtunk, hogy pár percet szenteljünk a telihold fényénél tündöklő Galata toronynak. A tetejéről mesés körpanoráma nyílik a városra, viszont elkérik érte a borsos belépőt, s számomra vannak ennél lenyűgözőbb helyek is hasonló kilátással. A toronynak a történelem során leginkább őrző-védő célja volt, máskor börtönként funkcionált, valamint többször megsemmisült. A sugárzó holdfényben a látvány már-már giccsesen szép volt, amikor Dávidot egy udvarias kereskedő marihuánával kínálta. Nem ütöttük nyélbe a bizniszt, inkább egy kis kanyargós mellékutcán andalogva leballagtunk a Galata hídig.
Valamiért különösen gyengéd érzelmek fűznek a Galata hídhoz, ahol a horgászok éjjel-nappal a halfogás művészetének szentelik életüket. Ha hajnali kettőkor kijön ide az ember, akkor fogadok, hogy talál lelkes horgászt. Másrészt ez a híd vezet át Sultanahmedbe, a városrészbe, melynek minden második épülete történelem.

2. nap, már durvulun

Folytatás

Forrás: vmmj.hu


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here