Az aszpendoszi Eurümedon-híd és a színház

A Köprüçay folyó, melyet az ókorban Eurümedonnak neveztek, minden évben turisták százait vonzza, akik a török riviérán töltött nyaralásuk során beneveznek egy jó kis rafting túrára.

Ezen kívül Eurümedon közelében több vonzó hely is található a történelem szerelmesei számára, beleértve Aszpendoszt is és az ott található, remek állapotban fennmaradt színházat. Ha valaki ezen a területen kirándul, akkor érdemes felkeresnie a római korból származó, majd a 13. században szeldzsukok által újjáépített hidat.

Az Eurümedon folyó feletti híd a Földközi-tenger partja közelében található a D400-as úton, amely Antalyát köti össze Alanyával. A hídhoz vezető bekötőút a főúttól mindössze 600 méterre van.

A folyó felett átívelő híd építésének pontos időpontja nem ismert. Azt azonban tudni lehet, hogy építése során felhasználták az aszpendoszi vízvezeték maradványait. A vízvezeték a 363-as földrengés során semmisült meg, ezért feltételezhető, hogy a híd a 4. század végén épült. Valószínű, hogy korábban már volt itt egy híd, amely a földrengés során szintén összeomlott, ezért építették újjá a vízvezeték köveiből.

A híd eredeti formáját a tudósok digitális úton készítették el a szeldzsukok által épített híd maradványaiból és a folyómederben talált darabok felhasználásával. Ezekből megállapítható, hogy a híd derékszögben keresztezte a folyót, teljes hossza pedig 260 méter volt. Kilenc félkörívű tartóoszlop támasztotta alá, mindkét végén rámpák voltak, hogy könnyen fel lehessen menni rá. A híd szélessége 9,5 méter volt és a folyó felett 4 méteres magasságban állt.

Amikor a 13. század elején a szeldzsukok elfoglalták Pamfíliát, a folyón csak csónakkal lehetett átkelni, mivel a korábban itt álló római kori híd szintén egy földrengés során omlott le. Aleaddin Keykubát szultán ezért egy új híd építését rendelte el, amelyet a munkások a római kori híd maradványainak felhasználásával építettek meg. Mivel a híd római kori pillérei az idők folyamán a víz sodrása miatt elmozdultak eredeti helyükről, így az új szeldzsuk híd, amely ezeken az oszlopokon nyugodott, cikk-cakk alakban épült meg.

A napjainkban is látható, a Köprüçay folyón átívelő szeldzsuk kori híd jóval szerényebb, mint római elődje volt. Szélessége fele, mint a korábbié és sokkal rövidebb is, csak 7 boltív tartja. Ha alaposabban megvizsgáljuk a hidat, felfedezhetjük benne a régi vízvezeték maradványait. Az 1990-es években végzett helyreállítási munkák során a hídon görög és arab nyelvű feliratokat is felfedeztek. A hidat 2013-ban ismét felújították.

A híd felkeresése után érdemes megnézni az aszpendoszi színházat is.

Az épületet az ókorból megmaradt legjobb állapotú színházak között tartják számon. Az építők jól megtalálták az egyensúlyt az előcsarnok és a csarnoképület között, sőt az egész színház jól illeszkedik a tájba is.

A legenda szerint a színház építése egy verseny eredménye. Aszpendosz uralkodója egy olyan versenyt szervezett, amelynek az volt a célja, hogy olyan építményt alkossanak a résztvevők, amely jól tükrözi a város jólétét és a nyertes elnyeri az uralkodó lányának kezét is. A döntőbe két versenyző jutott be. Az első a csatornarendszert és a vízvezetéket építette fel, amely a várost folyóvízzel látta el. Ez annyira tetszett az uralkodónak, hogy szinte biztos volt benne, hogy neki adja a lányát, ám mielőtt meghozta a végső döntést, még a másik versenyző munkájára is kíváncsi volt. Ő a színházat építette meg. Amikor az uralkodó bement a színházba és megállt annak legmagasabb pontján, hangot hallott: „Muszáj, hogy a lányod az enyém legyen!” Amikor körülnézett, látta, hogy az építész ott áll a színpadon. A hely akusztikája annyira lenyűgözte az uralkodót, hogy a lánya kezét végül neki adta. Az esküvőre is a színházban került sor.

A színház valójában Marcus Aurelius római császár uralkodása idején, az i. sz. 2. században épült Zeno, egy Aszpendoszban született görög építész tervei alapján. A görög és latin feliratok, amelyeket a színpad bejárata fölé helyeztek, arról tanúskodnak, hogy a színházat két testvérnek, Curtius Crispinus és Curtius Auspicatus tiszteletére emelték.

Annak ellenére, hogy a színház a római korban épült, a görög színház ismertetőjegyei figyelhetők meg rajta. A nézőtér részben egy dombon fekszik és patkó alakja is görög sajátosság. Másrészt a római szabványok szerint a színházépület és a színpad jól elkülönül egymástól, és a boltíves kialakítás is római.

A nézőtér átmérője 96 méter és egy vízszintes folyosó osztja ketté egy alsó és egy felső részre. 7000 néző befogadására alkalmas. A nézőtér feletti árkád, amelyet oszlopok támasztanak meg, és amely árnyékot adott a nézők számára, 58 boltívből állt, még ma is látható.

A színpad homlokzati részből és egy előszínpadból áll, ahol a színdarabot bemutatják. A színpadra öt ajtón keresztül lehetett belépni. A középső, legnagyobb kaput porta regiának, a négy kisebbet pedig portae hospitalesnek hívták. A színpadot egy 8 méter széles fatető borította.

A szkénét (az ókori színházak hátsó része, egy támfal, amely lezárja a színpadot hátrafelé) belülről egy kétszintes homlokzat díszítette, amely még ma is az eredeti magasságában látható, kívülről pedig ezen a két szinten 17 ablaka volt. A szeldzsuk időkben, amikor az épület a szultánok nyári rezidenciájaként funkcionált, egy támfalat és egy bástyára hasonlító bejáratot építettek hozzá.

Az 1930-as években Mustafa Kemal Atatürk is járt a színházban. Látogatása után kijelentette, hogy egy ilyen csodálatos épületet nem szabad elhanyagolni, ezért elrendelte a felújítását, ami számos vitát váltott ki a történészek és az építészek között.

Napjainkban a színház különféle kulturális rendezvények helyszíne, itt tartják például a Nemzetközi Balett- és Operafesztivált is, melyekre általában késő tavasszal vagy nyár elején kerül sor és annyira népszerű, hogy a jegyeket már hónapokkal korábban elkapkodják.

Forrás: Turkish Archaeological News

Kollár Kata – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here