Közép-anatóliai régió – Sivas

Sivas fontos kommunikációs központ volt a régi időkben, rajta haladtak keresztül az észak-déli és nyugat-keleti kereskedelmi utak Irak és Irán felé. A vasút megjelenésével fontos gazdasági központtá vált. Cement-, gyapjú- és pamutipara jelentős. Fontos gabonatermesztő központ, és vasércet is bányásznak itt, melyet Divriğiben dolgoznak fel.

Sivas Törökország középső részén található a Kızıl-folyó völgyében, a tengerszint felett 1275 m-en.

Bár a topraktepei ásatások során előkerült leletek szerint hettita település volt, a történelmi bizonyítékok csak a 3. század végéről állnak rendelkezésre, amikor Diocletianus császár uralkodása idején Sebastea néven az Örmény Királyság fővárosa lett. Később, a 6. században Jusztiniánusz császár újjáépíttette, ekkor erősítették meg a városfalakat is. A Bizánci Birodalom egyik gazdag anatóliai városa volt. 1021-ben Van örmény királya átadta a hatalmat II. Bazil császárnak, így Sebastea a Bizánci Birodalom egyik alkirálysága lett.  A szeldzsuk törökök a 11. században érkeztek a területre, ekkor Sivast a jólét jellemezte, Anatólia egyik fontos városa volt, az elbeszélések szerint több mint 150 000-en éltek itt. Az 1400-as években a közép-ázsiai Timur uralkodója fosztotta ki.

Annak ellenére, hogy ezek után már nem nyerte vissza a korábbi jólétet, az Oszmán Birodalom fontos tartományi fővárosa lett. 1919-ben a 2. nemzeti kongresszus színhelyéül szolgált, amit Mustafa Kemal, Törökország későbbi elnöke hívott össze. Ez a kongresszus végül az európai megszálló erők kiűzéséhez, az Oszmán Birodalom végéhez, valamint a köztársaság létrehozásához vezetett.

A városban több szeldzsuk kori emlék is található, főként medreszék (vallási iskola), ezek közül a ma múzeumként üzemelő Gök medresze 1271-ben épült. A Şifaiye medresze eredetileg kórház volt, alapítójának sírja itt található. A Çifte minaret medresze azért különleges, mert minarete és homlokzata is faragott mintákkal díszített. Mint a legtöbb török városban, itt is található egy nagy mecset (Ulu dzsámi), mely még a türkmén időkben épült.

Forrás: britannica.com

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here