Törökország kulturális örökségei – Kündekâri

A konyai Alaeddin dzsámi belső díszítése

A kündekâri egy hagyományos, török famegmunkálási technika és művészet, mellyel nagy felületeket, ajtókat, ablakkereteket, mennyezeteket, illetve a dzsámikban található szószékeket, azaz mimbárokat és imafülkéket, vagyis mihrábokat díszítenek. Az eljárás különlegessége abban rejlik, hogy a mesterek a falicsempe díszítésben is népszerű háromszög, ötszög, nyolcszög és csillag alakú mintákat kizárólag asztalos technikákkal, vagyis ragasztó és szögek használata nélkül illesztik össze.

A kündekâri elnevezés perzsa eredetű; a kunde szó jelentése „fahasáb, farönk”, ehhez kapcsolódik a „művesség” jelentésű kâr szócska.

A fa hagyományosan a török-iszlám művészetek egyik fontos alapanyaga. Könnyű megmunkálhatóságának és elérhetőségének köszönhetően évszázadok óta díszítésként is használják az építészetben, főleg az ajtók és az ablakok kialakításánál, illetve a belső terek dekorálásánál. A kündekârihoz – melynek során tehát nem ragasztják vagy szögelik a fát, hanem kisebb, precízen megmunkált, sokszor csipkeszerű, faragott motívumokkal díszített fadarabokat illesztenek egymáshoz -, elsősorban diófát, tölgyet, körtefát, rózsafát, ébenfát és puszpángot használnak.

 Az anatóliai kündekâri

Ajtó a konyai Fa- és Kőfaragó Múzeumban

Anatóliaiában az épületeket díszítő fafaragó művészet a Szeldzsuk Birodalom korában honosodott meg, majd az anatóliai szeldzsuk bégségek időszakában tovább fejlődött. Ekkor születtek például a Konyában ma is látható gyönyörű mesterművek. Az épületeket díszítő fafaragások első fontos emlékei tehát a 12-13. században, a szeldzsuk korszakban bukkantak fel Anatóliában. Az ekkor készült ajtókon, szószékeken, Korán-állványokon a faragás mellett a kündekâri technikát is alkalmazták. Sok esetben az épületek homlokzatain megjelenő kőfaragványok ismétlődnek a fából készült alkotásokon, így a fafelületek kiválóan harmonizálnak az épületek faragott kődíszítményeivel.

A kündekâri technika az oszmán időszakban tovább fejlődött, és tovább bővült az alkalmazott minták palettája is. Bár a felületeken a csipkeszerű, faragott, ornamentikus díszek is megjelennek, a kündekâri jellemzően geometrikus formákból építkezik. Ezek a geometrikus motívumok szimbolikus jelentést hordoznak. A leggyakrabban felbukkanó szimbólumok: a Nap, a csillagok, az életfa és a sors kereke. A kündekâri motívumok megtervezésekor minden egyes vonalat tudatosan választanak; mindnek megvan a maga szerepe, és mind a világ rendjét kifejező egy-egy jelkép. A szimmetrikus díszítőmotívumok a világ végtelenségét tükrözik.

Hogyan készül? 

Forrás: commons.wikimdeia.org

A kündekâri technikával dolgozó mesterek nemcsak kiváló asztalosok, hanem egy személyben fafaragó művészek is. Mivel a nagy felületeket tenyérnyi vagy annál is kisebb darabokból illesztik össze, nemcsak a mintát kell pontosan megrajzolni előre, hanem gondosan meg kell tervezni az egyes darabokat is, és úgy előállítani őket, hogy hajszálpontosan illeszkedjenek az őket övező többi darabhoz. Egy kündekâri tárgy összeállításának a folyamatát úgy képzelhetjük el, mintha egy kirakósjáték darabjait raknánk össze.

Első lépésként egy tervrajzot készítenek, melyen pontosan feltüntetnek minden darabot, és kidolgozzák, hogy az egyes darabok hogyan kapcsolódjanak egymáshoz. Ezután egy megfelelő vastagságú falécből (általában tölgyből, körtefából, puszpángból, néha ébenfából) egy sablon segítségével méretre szabják, majd kimarják, kifaragják, lecsiszolják a kündekâri darabjait. Ezt követően a tervrajznak megfelelően egy kis fakalapács segítségével összeütögetik az egymáshoz nútolt-hornyolt rendszerrel kapcsolódó darabokat. A különböző színű fák variálása még változatosabbá teszi a mintázatot. Találkozhatunk gyöngyház berakással készült kündekârikkal is. Az elkészült művek felületét kezelik, hogy tartósak legyenek.

Forrás: Ahşaptek Kündekari Facebook oldal

 A kündekâri technikával készült műremekek megalkotása gondos tervezést igénylő lassú és aprólékos folyamat. Régen a mesterek csak kéziszerszámokat, kézifűrészt, vésőt, gyalut, csiszolópapírt stb. használtak a munkához, ami a precizitás mellett hatalmas türelmet is igényelt, hiszen egy-egy ajtó elkészítése akár hat hónapot is igénybe vett. Bár a munka fele ma is kézimunka, a hagyományos kéziszerszámok mellett ma már elterjedt a gépek és az elektromos kéziszerszámok használata is. Például a kézi faragás helyett napjainkban már marógépeket alkalmaznak, ám egy ajtó elkészítése így is két-három hónapos folyamat.

A kündekâri csodálatos példáit sok helyen láthatjuk, különösen szép alkotásokkal találkozhatunk Konyában, Burszában és Isztambulban. Szerencsére ez a művészeti ág ma is él Törökországban, ahol főleg a vallási épületek faberendezéseit és dekorációit készítik ezzel a technikával a kündekâri mesterek, akik közül számosan már az ifjabb generációhoz tartoznak.  Ha egyszer olyan helyen járunk, mondjuk egy dzsámiban, ahol kündekârival készült tárgyakra bukkanhatunk, időzzünk el ezeknél a gyönyörű műveknél, és tisztelegjünk az őket létrehozó mesterek tudása előtt, akik valami szépet, maradandót alkottak.

Nagy Marietta – Türkinfo

Felhasznált források:

https://www.youtube.com/watch?v=Gcyvmv2N_q8

https://www.youtube.com/watch?v=djh_fnV6lQw

https://gepesz.hu/blog/details.php?hir=1201&Bosch—K%C3%A9z-a-k%C3%A9zben-a-hagyom%C3%A1nnyal

https://tr.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCndekari


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here