Kalandok Isztambulban és Törökországban. Ismerd meg a törököket! :) Karácsony Isztambulban – 2. rész

Karácsony IsztambulbanKarácsony Isztambulban – 2. rész

Közeleg a Karácsony. Mégha Törökországban nem is ünnep (mármint abban a formában, mint Magyarországon ismerünk), de azért itt is erősen érezni, hogy már nincs az messze. A plázák, a TV, a kis és a nagy üzletek mind-mind fel vannak már díszítve. Néha nem is lehet tudni, hogy melyik boltban árulják a lámpákat, mert a sajtárusnál több az égő, mint a lámpásnál.

Kivilágított és feldíszített bevásárló központ.Természetesen a mikulás sapka és a hóember sem maradhat el. (a kép azért ilyen rossz, mert a hidegben vacogva nem volt könnyű a gépet egyenesben tartani.  Tehát van felhajtás rendesen. Vagy inkább azt mondom, hogy van is, meg nincs is. Mivel december végéig sima munkanapok vannak, az a bizonyos év végi hajtás teljes másképpen csapódik le. A Ramadán előtt pl. sokkal komolyabb hajtás van, holott az se nem év vége, se nem tart sokáig. Így aztán észre se venni, hogy nyakunkon a karácsony. Vagyis nem vennénk észre, ha nem lenne mindenhol néhány millió égő. Mert viszont ha díszíteni kell, akkor a törökök messze lepipálnak mindenkit. Nem feltétlenül koncepcióban, de díszek számában tuti. Így aztán idén én ismét nekivágtam a bazárnak, hogy kicsit feldobjuk a karácsonyt. Bár most sok minden másképpen lesz, mint tavaly.

Előző évben kaptunk a Sedatól egy igazi, elő fenyőfát. A fa most már sokkal inkább sárga. Ami még nem lenne gond, de az ágak sincsenek annyira jó állapotban. Félő, hogyha rakunk rá díszeket, meg a meleg lakás együtt, túlságosan megviseli. Reméljük, mire lesz gyerek, addigra kiheveri a megrázkódtatást. Az idén egyébként is Magyarországon fogunk karácsonyozni, így a fának tényleg jobb lesz, ha kint marad. De azért leszek én jó tagja a fogyasztó társadalomnak, és Éljen Kína! felkiáltással bevettem magam a bazárba. Legalább egy kis műfát mindenképpen akartam venni, amit az asztalra lehet tenni. No meg kicsit körbenézni. Isztambul Eminönü nevű negyede az a hely, ahol minden megvan. De tényleg. Amit ott nem talál az ember, az nem is létezik.

A másik sajátossága viszont az, hogy minden rendkívül olcsó. Főleg ha egyenesen Kínából érkezik. Én nagyon szeretem az igényes, szép karácsonyfadíszeket, amiket éveken keresztül lehet őrizgetni. De olyat ma már nagyon nehéz venni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy két lehetőség van: 1. Bevallom, hogy nem érdekel a minőség, és kimegyek a kínai tömegcuccok közé, ahol kb. 600 forintért vehetek két zsák festett pingponglabdát karácsonyfadísz néven. Majd Karácsony után az egészet odaadom a macskáknak játszani, jövőre pedig veszek újat.

2. Tagadom, hogy jó nekem a vacak, így elegáns üzletekbe megyek, ahol ugyan azokat a kínai vackokat, vagy sokkal rosszabbakat kapok, de legalább jó drágán. Majd egész évben vigyázok, nehogy valaki ráüljön. Akkor inkább marad az első variáció. És nem kell a cuccra vigyázni, minden évben pedig új izgalmak, új díszek várnak minket. Tehát irány Eminönü! Év közben békés kis papírboltok bújnak meg a Fűszerbazár háta mögött, amik ilyenkor hirtelen átváltoznak Karácsonyi árusokká, ahol csak elveszni lehet. Nemcsak fizikailag (a szűk utcákkal a GPS se tud mit kezdeni), hanem az áruk tömegében is. No és persze anyagilag is, ha nem vigyázunk.

Mert hát hiába csak 10-20 líra a felfújható óriás hóember, meg 3 líra az ajándékdoboz alakú karácsonyfa égő (ettől persze ne azt várjuk, hogy nem fog működni, hanem hogy nem úgy fog működni ), ha sok ilyen apróságok veszünk, akkor mire az utca végére érünk, addigra tényleg elfogy a pénzünk. Persze az ember azért megy ilyen helyre, hogy mégiscsak vásároljon, úgyhogy sokáig nem lehet bírni. Én végül egy asztalra rakható 40cm-es hóemberrel beértem. Az ilyen különlegességeket leszámítva szinte minden egyforma. Általában minden pingponglabda, ami be van festve, aranyporral behintve, esetleg formára alakítva. Amiben az a jó, hogy beindítja a fantáziát, hogy kitaláljuk, vajon télapót vagy fenyőfát ábrázol. Na de viszont a választék!

Az csak a kisebb dolog, hogy legalább 300 különböző színű, formájú, mintázatú van. Na de a méretek! A 2 cm-estől kezdve a szabvány pingponglabdán keresztül egészen a másfél méteresig mindegyik megtalálható. Tavaly is tervben volt, hogy veszek egyet, meg az idén is, de addigra már tele volt a kezem… Pedig a macskák hogy örültek volna neki. Sok díszt tényleg nem akartam venni, mert csak egy kisebb műfát (vagy valami hasonlót) vettem.És legalább a macskák is kapnak valamit. És az irodába is egy-két dolgot. A hatalmas hópelyhet semmiképpen nem lehetett ott hagyni.

Ebből egyet az ajtóra is kitettünk. Sajnos viszont azt a mikulást, amit tavaly nagytételben vettünk, majd mindenkinek osztogatunk, olyan most nem volt. Bármennyire is keresgéltem. Éneklős télapó viszont nem kell (ilyen már van), sem pedig felfújható, de még olyan sem amit a négyméteres bástyával együtt árulnak. Bár ha lesznek majd gyerekek, akkor talán veszünk egy ilyet is, bár kit tudja mi lesz akkor a divat. Remélem valami blue-tooth-os távirányítós változat. Akit végül nem találtunk meg. Pedig olyan aranyos. Idén a neon-narancssárga műanyag karácsonyfa a divat.
Isztambul kalandok – Sema + Én + a macskák

A bloggon a többi beszámolóhoz


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here