Törökország legszebb és legérdekesebb vasútállomásai

Őszinte vallomással kezdem: Törökországban még soha nem ültem vonaton. Egyszerűen azért, mert – bár történelmileg fontosak a vasútvonalak és a vonattal való közlekedés a országban – nem a legelterjedtebb közeledési forma ott, ahol mi élünk. Viszont jártam már sok vasútállomáson: néha egy kiállításra mentem, máskor egyszerűen csak szerettük volna megnézni az állomást.

Ha Ankarában élnék és gyorsan el szeretnék jutni Eskişehirbe, Konyába vagy esetleg Sivasba, biztosan utaztam volna már a szupergyors, modern vonattal az összesen 688 km hosszú vonal valamelyik szakaszán. Számtalan török film révén is vonatoztam már Anatólia végtelen tájain, ráadásul minden vágyam egy karsi utazás a Doğu Ekspresivel.

Az Oszmán Birodalom vasúttörténete 1851-ben kezdődik a 211 km-es Kairó-Alexandria vasútvonallal, ám a mai országhatárokon belül a 130 km hosszú Izmir-Aydın vasútvonal volt az első. A vonalat 1856. szeptember 23-án kezdtek építeni – így ez a török vasúttörténet kiindulópontjának dátuma – és 1866. június 7-én nyitották meg.

Az oszmán kormány megbízásából 1856-1922 között folyatódott a vonalak kiépítése; angol, francia és német mérnökök összesen 8.619 km pályát építettek. A nyugatiak célja az volt, hogy a textilgyártás alapanyaga a távoli termőföldekről mihamarabb a kikötőbe és onnan saját országukba juthasson, továbbá gyorsan elérhetők legyenek a bányák.

A köztársaság éveiben az építkezés gyors ütemben folytatódott, csak a világháború éveiben torpant meg. Ennek eredményeként 1940-ig a hálózat további 3.208 km hosszú pályával növekedett. A teljes üzemelő hálózat 1994-ben 8.452 km, 2018-ban pedig már 12.740 km hosszú volt. A vasutakat üzemeltető vállalat neve Türkiye Cumhuriyeti Devlet Demiryolları (röviden TCDD), oldalukon egy teljes térképet is megnézhetnek a hálózatról.

A vonatközlekedés főszereplői – a vonalakon és a járműveken kívül – a vasútállomások, melyek egy-egy város jelképei is lehetnek, vagy fontos találkozási pontok.

Bemutatásukat Izmirben kezdem, hiszen a török vasút története is itt indult. Több – az oszmán korban vagy nem sokkal később épült – vasútállomást is meglátogathatnak a városban, ebből már csak egy működik eredeti funkciójának megfelelően: a Basmane Gar. Nemcsak szép az épület, hanem ma is fontos közlekedési csomópont, sőt a történelmi városrészben tett látogatás indulópontja is lehet.

Szimmetrikus elrendezésben három épületrész épült, neoklasszikus stílusban. A középső, legmagasabb szolgált főbejáratul és utasváróként. 1866. október 25-én kezdte meg az utasok kiszolgálását.

Az 1922-es izmiri tűzvész során az állomás is nagy károkat szenvedett, 1927-ig tartott a felújítása. A várostörténettel foglalkozók rendszeresen tartanak az állomáson előadásokat, rendeznek kiállításokat is.

2000 óta metróállomásként is üzemel. Ma is utazhatunk innen vonattal Konyába, Ankarába, Ispartába, Uşakba, Denizlibe, Kütahyába, Bandırmába, hogy csak a legtávolabbi úticélokat említsem. Ha szeretnének belekóstolni egy vonatozásba Izmirig, akkor nézzék meg a Netflixen a Végállomás: a szerelem című filmet.

Forrás: wikimedia.org /  HALUK COMERTEL

A vasútépítési törekvések közül az egyik legfontosabb a kikötők elérése volt. E célból épült Izmirben az Alsancak Gar a hatalmas tengerjárók kikötőjének közvetlen közelében. Ma már ugyan nem indít személyvonatokat, ám a városközpont egyik legfontosabb metrómegállója itt található. Ezenkívül rendszeresen helyt ad fesztiváloknak, kiállításoknak, sőt adott itt már hangversenyt Tuluyhan Uğurlu zongoravirtuóz is.

1858-ban épült, ezzel a második legrégebbi állomás az országban (az első Kemer). 1890-ben hozzáépítették Izmir első óratornyát is.

Forrás: Pinterest / Erhan Çamlıbel

A késő oszmán időszakban divatos minden stílusjegyet hordoz: empire, barokk, rokokó és klasszikus egyszerre. Belső tere nagyon magas, egyedi jellegzetessége, hogy az állomás vonatpályáit egy ketrecrendszerrel támogatott tető fedi. Várótermében hatalmas, színes ablakok vannak, így a fényben úszó csarnok az utasok számára kellemesebbé teszi a várakozást.

Forrás: wikimedia.org / Yalın Arslan

Izmir harmadik – ma is látható – állomásépülete a történelmi Karşıyaka Tren İstasyonu. Metróépítéskor felröppent a hír, hogy lebontják az Oszmán Birodalom Basmane-Bandırma vonalán az 1800-as években épült állomást, ám szerencsére felújították, sőt a vasútpálya egy darabját is megőrizték.

Forrás: Pinterest / Erhan Çamlıbel

További szép példák vannak arra, hogy a történelmi vasútvonalon épült állomásokat megőrizték, felújították, hasznosították. Şirinyer és Kemer ma is szolgálja a helyi érdekű vasúton (IZBAN) utazókat, ez utóbbival kapcsolatban egészen új hír, hogy a hangárjában Izmir építészeinek múzeumát rendezik be. Ha Izmirből Epheszoszba szeretnének látogatni, akkor az IZBAN-nal Selçuk állomásra érkeznek meg, mely 1862-ben szolgált ki először utasokat. Buca és Bornova állomások is állnak még, ám ezek elhanyagolt állapotban vannak.

Ahová a vasút szerelmesei biztosan el szeretnének jutni, az a Çamlık Tren İstasyonu. Az állomás 1862. november 15-én nyílt meg a sokat emlegetett első, Izmir-Aydın vasútvonalon. Bár a mai vasútállomás már nem az eredeti helyén működik, a régi épület és pálya szerepe mégis óriási: itt látogatható Törökország legnagyobb vasúti múzeuma és Európa legnagyobb gőzmozdonymúzeuma (Çamlık Demiryolu Müzesi). 1991-ben kezdték építeni, felhasználva az oszmán időkben lefektetett eredeti vasúti pályát is; kapuit 1997-ben nyitotta meg a látogatók előtt.

Forrás: Erdem Éva – Türkinfo

Izmirből a vonatok 1889-ben Denizliig, majd 1912-ben már a gyönyörű Eğirdir-tóig jutottak (térkép ITT), leküzdve a hatalmas anatóliai távolságokat. Az Eğirdir Tren Garı jelentőségét először az jelentette, hogy végállomásként szolgált. Az 1914-ben angol mérnökök által épített állomásépület erdészeti termékek és selyemszőnyegek európai exportja miatt vált fontossá. Később azonban még jelentősebb szerephez jutott: a függetlenségi háborúban ide érkeztek vasúton a fegyverszállítmányok, és innen hajózták át a tavon, hogy ellássák Anatóliát. 1919-ben maga Atatürk is vonaton érkezett meg Eğirdirbe.

Sajnos ez a történelmileg és turisztikailag is kiemelkedő állomás lassan szinte az enyészeté lett, pedig 1982-ben még filmforgatás helyszínéül szolgált (Mine, rendező Atıf Yılma, író Necati Cumalı).

Szerencsére még időben léptek a szakemberek, és 2020 szeptemberében megszületett a döntés, hogy helyreállítják. Az önkormányzat vette bérbe a tulajdonos vasúti társaságtól, és a tervek szerint egy 13.300 négyzetméteres parkot, pihenőközpontot létesítenek, illetve 6 km hosszan a pályát is helyreállítják, amin nosztalgiavonat fog közlekedni. Nézzék ezt a régi filmet, milyen csodálatos útvonalat járhatunk majd be!

A köztársasági évek első vasútállomása Ankarában épült, a neve Gazi İstasyonu. Tervezője Ahmet Burhanettin Tamcı mérnök, és 1926-tól szolgálta az utazóközönséget az Ankara-Eskişehir vonalon közlekedő vonatok első megállóhelyeként. Mustafa Kemal Atatürk is itt szállt le mindig, ha visszatért a fővárosba, innen ment tovább autóval Çankaya Köşkü nevű lakhelyére.

Építészetileg a nyugati állomások formáját vették alapul, ám díszítésként oszmán motívumokat alkalmaztak: 16. századi kerámiák mintái köszönnek vissza, és a török faházaknál megszokott széles, csipkézett faereszek teszik nagyon széppé. A 2000-es évek eleje óta már nem fogad utasokat.

Forrás: wikimedia.org / trainsofturkey.com / Jean Patrick Charrey

A fővárosnak van még egy központi állomása is, mely első ránézésre nem annyira szép, mint az imént bemutatott Gazi İstasyonu, ám története a mai napig elég viharos. Az Ankara Tren Garı első állomásépületét 1892. december 31-én adták át, majd később (1935-1937.) elé építették a Şekip Akalın török építész tervei alapján készült art déco stílusú, hatalmas vasútállomás-épületet. A régi építmény és az előtte felfüggesztett harang, illetve a kiállított vagon – amelyet Atatürk használt utazásai során – mindenki kedvence.

Erről az állomásról indulhatnak el az utasok Isztambul irányába, de a híres Kars Expresszre is itt szállhatnak fel. Nagyon jól emlékszem, milyen elképesztően nagy forgalom volt – mind az állomáson, mind az oda vezető aluljáróban –, amikor arra jártunk.

Élénken él bennem az a – sokkal szomorúbb – esemény is, amikor 2015. október 10-én egy önkéntes merénylő bombát robbantott az állomásnál tartott rendezvényen, aminek következtében 109 ember veszítette életét.

Forrás: Az Ankara Központi Vasútállomás és a Május 19. tér az 1940-es években

Az állomásokról szóló bemutatóból nem maradhat ki a Karaağaç Tren İstasyonu sem, egyszerűen azért, mert gyönyörű szép, és a története is nagyon érdekes. Az Isztambult Európával összekötő vonal egyik legfontosabb állomása. Téglalap alaprajzú, 80 m hosszú, középen hatalmas kapuval és két toronnyal. 1914-re készült el, ám a világháború miatt nem helyezték üzembe, ráadásul az újrarajzolt határok miatt kívül került az Oszmán Birodalom fennhatóságán. Az 1923-ban aláírt lausanne-i békeszerződés alapján Karaağaç és Bosnaköy településeket visszacsatolták az országhoz, így 1930-ban megkezdhette működését. Nem volt egyszerű a vasúti forgalom lebonyolítása, mert a vonatok nem tudtak kizárólag török területen haladni, Görögországot is érinteniük kellett. 1971 augusztusára elkészült a Pehlivanköy-Edirne vonal, amely mellett új megálló épült, így Karaağaç gyönyörű állomása használaton kívül került.

1974-ben – a ciprusi válság idején – Görögország közelsége miatt fogdaként, rendőrállomásként üzemelt. 1977-ben vehette át a Trakya Egyetem Mérnöki- és Építészmérnöki Kara. 1998-tól az egyetem rektori épületeként szolgált, és kertjében felállították a lausanne-i békeszerződés lenyűgöző emlékművét. 2017-től a képzőművészeti karnak ad otthont. Az állomás közelében található vonatgarázst is felújították, és a régi vágányokon egy szerelvény is megtekinthető.

Forrás: Edirne Valiliği

A sort még hosszasan folytathatnánk. Ott van például a bursai Merinos Tren İstasyonu, amelynek épületében Osmangazi önkormányzata egy nagyon kellemes éttermet működtet, kertjében egy vagonban berendezett kávézóval. Fontos kereskedelmi szerepe van a mersini állomásnak is: 1886-ban 500 méterre épült a hatalmas kikötőtől, és a mai napig óriási teherforgalmat bonyolít. Nekem nagyon tetszik a Yenice Garı és az İskenderun Garı épülete is: igazán szépek az ablakok és a fából készült, díszített ereszek. Korábban pedig írtunk már Adana állomásáról, ahová szívesen elutaznék én is.

Nem feledkeztünk meg az ország két leghíresebb, a világ legszebb vasútállomásai között is számon tartott épületekről sem, ám ezekről külön cikket olvashatnak a Türkinfo oldalain: Isztambul európai kapuja, a Sirkeci vasútállomás és a város szimbóluma, a Haydarpaşa állomás úgy illeszkedik a metropoliszhoz, mint Budapesthez a Nyugati vagy a Keleti pályaudvar.

Források:

– a török vasút története – utikad.org.tr

– Gazi İstasyonu / Cumhuriyet döneminin ilk tren istasyonu – sozcu.com.tr

– Karaağaç Tren İstasyonu ve ilginç hikayesi – hurriyet.com.tr

– egyéb állomások története – wikipedia.org

Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here