Vasárnapi utazások: Mavişehir halászkikötője

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Ezúttal egészen közelre látogatunk, csupán 15 perc sétaútra a házunk bejáratától. Mégis izgalmas lesz, ígérem.

Izmirről mi jut sokak eszébe első hallásra? Tenger és napsütés. Második hallásra? Üldögélés a tengerparton, napközben egy teával, este pedig hal és rakı mellett. Mindezekhez mi is kell? Tenger, hal – vagyis halászok – és tea. Mindezt egy helyen megtalálhatjuk, ha elsétálunk a kerület halászkikötőjébe, ami törökül balıkçı barınağı.

A kis halászcsónakoknak kikötőt jelent ez a hely a város szívében, a halászoknak pedig életteret: nem csak a munkájukhoz és a kereskedelemhez, hanem – mivel sokat látom őket, túlzás nélkül állíthatom – a mindennapok boldogságához.

A felkelő nappal indulnak el, kilenckor árverésre bocsátják a friss fogást, majd a napot a csónakjaikon, vagy mellettük kis paravánok alatt töltik evéssel-ivással-beszélgetéssel. Este újra kifutnak néhányan, illetve apálykor azok, akik a híres fekete héjú kagylót, a midyet gyűjtik.

Nem egyszer éltem át napkeltekor azt a különleges élményt, hogy amint a napkorong felbukkan, máris indulnak a pöfögő csónakok, és ugyanekkor kezd el élni a természet is. Százával repülnek ki a kormoránok, pelikánok és egyéb vízimadarak. Mintha az ember és a természet csak a karmester intésére várt volna.

Minden reggel 9 órakor árverést tartanak egy erre szolgáló pulton. Kirakják a fogást, és kikiáltják az árakat, majd elindul a licit. Részt vehetnek ezen vásárlóként magánemberek, akik aznap halat kívánnak sütni a nagyobb családnak, de kis éttermek is, akik helyi forrásból szeretnék beszerezni a halat. Mindig friss, mindig szezonális. Ennél jobb helyről hol vásárolhat az ember? Mindenkinek javaslom, hogy bátran látogassa meg a Törökország-szerte minden kikötőben tartott hasonló liciteket, garantáltan izgalmas élményben lesz része.

Aki még nyertese ennek a piacnak, az a környék pelikáncsapata. A városi lét nem csak az embert, az állatokat is lustává teszi. Mennyivel könnyebb a fárasztó halászás helyett egy finom falathoz jutni itt, ahol csak úgy berepül a szánkba (vagy csőrünkbe)?

És mit jelent nekünk, látogatóknak ez a kikötő? Nyugalmat, izgalmat, természetet, gasztro élményeket: röviden kikapcsolódást a város rohanásából.

Bemutatom a helyet, ahol mi, vendégek töltjük el nagyon kellemes perceinket, vagy akár óráinkat.

Van a kikötő csúcsában egy teaház.

Nem kínál mást teán, kávén és frissen sült halas szendvicsen kívül. Viszont rugalmasak, és megengedik, hogy bárki bármit idehozzon, amit elfogyaszt a tőlük vásárolt teához vagy kávéhoz. Óriási a hely népszerűsége napos reggeleken, estéken.

Nők csapata, akik együtt költik el itt reggelijüket. Baráti társaságok, akik együtt eszik a sült hallal tömött kenyereket. Párok, akik összebújva teázgatnak. Magányos sétálók, mint én. Volt, mikor csak a péktől hoztam egy simitet és egy tojást, volt, mikor sokan együtt, Izmirben élő magyar lányok batyus bulit tartottunk, volt, mikor csak felkaptam az otthoni ebédemet, s ide jöttem ki megenni.

Állandó vendégek még rajtunk kívül a madarak is. Sirályok százait etetjük egy-egy darab kenyérrel. Biztosan látunk a kikötött csónakok között úszkáló vagy rajtuk üldögélő pelikánokat. De akkor sem kell meglepődnünk, ha egyszer csak elrepül előttünk egy teljes pompájában.

Szeretném megmutatni, mit látunk, ha leülünk a teáspoharunkkal a kis félsziget csúcsára az egyik asztalhoz. Balra hátra tekintve az óriási város terül el a túlparton. Balra előre elnézve a város nyugati irányba húzódó végét látjuk, de már belekóstolhatunk a természetbe, mert ott kezdődik a Gediz folyó deltavidéke az ott élő madarak tízezreivel, melyet már korábban részletesen bemutattam. Egyenesen előre nézve pedig egy villasort látunk, mely benyúlik a tengerbe. Nem is kell mondanom, hogy ezekben a 3 szintes villákban élni nem a kis pénztárcájúaknak való. Jobbra nézve pedig csónakok sorát, és mögöttük e városrészre jellemző óriási lakóházakat látunk. A metropolisz és a természet egy 180 fokosnál kicsit nagyobb köríven helyezkedik el.

Ha mindez nem lenne elég, elmondhatom még, hogy azért is szeretek ide kisétálni vagy kiülni, mert az időjárás minden változása döbbenetes látványossággal mutatkozik meg. Egy pillanat alatt lehet napos időből vihar, vagy esősből nyár. Láthatunk itt ködös hajnalt, vagy látványos naplementét is.

Ha valakinek van kedve még utazgatni Mavişehirben, akkor megnézheti ezt a filmet. A szép légi felvételeken látszik az egész környék több napszakban is.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here