Tüköry Lajos kalandregénybe illő életútja

Magyar szabadságharcosként Erdélyben harcolt, ám katonai pályafutása nem ért véget 1849 őszén. Ezek után két újabb hadszíntéren is kitüntette magát, sírjánál pedig maga Garibaldi mondott gyászbeszédet. Az egyszerű nemzetőrből végül alezredessé lett Tüköry Lajos kalandos portréját Csorba László közelmúltban napvilágot látott Akit a sors jókedvében teremtett című könyve alapján vázoljuk fel, a szerző közreműködésével.

A Zrínyi Kiadó által megjelentett, több mint hatvan képpel illusztrált háromnyelvű – magyar, török, olasz – kötetből kiderül: Tüköry Lajos Spigel Lajosként született Békés vármegyében, a Körösladány közelében található Kamuti-pusztán, a mai Nagykamuton. Apja nemesember volt, és a Wenckheim bárók uradalmi ispánja. E minőségében a főnemesi család híres, arab lovakkal nemesített ménesét is felügyelte, Tüköry Lajos később gyakran emlegetett lovaglótudománya tehát arra vezethető vissza, hogy kölyökként sűrűn forgolódott e ménes körül, több csikót is szoktatott nyereg alá.

A körösladányi katolikus elemi elvégzése után bizonyára Nagyváradon járt középiskolába, és alighanem az ottani jogi akadémián szerzett volna felsőfokú végzettséget, ha nem következik be 1848 márciusa, amikor a Batthyány Lajos vezette magyar kormány létrehozta a nemzeti őrsereget. Spigel Lajos júliusban Körösladányban csatlakozott e sereghez. Ekkor még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, úgyhogy elméletileg nem csaphatott volna fel, ám a helyi jegyző szemet hunyt eme apróság felett.

A fiatalember 1848 augusztusában vagy szeptemberében változtatta meg a nevét. Csorba László történész, az ELTE professor emeritusa, a könyv szerzője ennek kapcsán Petőfi Élet vagy halál című versére hivatkozik: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én,”. Mint a professzor mondja, ha valaki ekkoriban német nevét magyarra változtatta, azzal azt hirdette, hogy immár nem német, hanem magyar emberként tekint önmagára. Így 1848 őszén már Tüköryként vett részt Arad várának ostromában, és vélhetőleg e harcok során tüntette ki magát annyira, hogy előléptették – egy bajtársa ugyanis 1849 januárjában kelt levelében már őrmesterként említi.

Folytatás

Forrás: demokrata.hu