Törökországi migráció: átvándorlókból munkavállalók

Ahmet İçduygu, a Koç Egyetem professzora és migrációs kérdésekkel foglalkozó kutatóközpont vezetője szerint, az átutazó bevándorlók közül egyre többen döntenek a hosszabb törökországi tartózkodás mellett így válva munkavállalókká. „A török gazdaság pedig felszívja a munkavállaló bevándorlókat” – mondta İçduygu a Hürriyet Daily Newsnak.

Ahmet İçduygu professzor, az isztambuli Koç Egyetem Migráció Kutatóközpont igazgatójának véleménye szerint, Törökország tranzitországból befogadó országgá alakul át.
İçduygu a Hürriyet Daily Newsnak beszámolt arról, hogy egyre több átvándorló vállal munkát és hozzátette, hogy a bevándorlás eddig bizonyítottan előnyös a török gazdaság számára.

Tudna nekünk egy rövid áttekintést adni a törökországi migrációs trendekről?

A korai köztársaság időszakában, a nemzetközi bevándorlási áramlat együtt járt a nemzetépítő folyamattal, azáltal, hogy a Balkánon és a Kaukázusban élő törököket és muszlimokat arra ösztönözték, hogy Törökországba jöjjenek.

Annak érdekében, hogy a társadalmat egységesítsék, az 1934-es letelepedési törvényben úgy érveltek, hogy az országot török származású személyekkel kell benépesíteni. Az 1960-as években Törökország kibocsátó állam volt az Európa felé irányuló munkaerő-vándorlás miatt.

Az 1980-as évektől kezdődően Törökország befogadó országgá kezdett átalakulni. Első alkalommal a modern Törökország történetében, nem-muszlim és nem török bevándorlók érkeztek az országba, Afganisztán szovjet megszállása, később az iráni rendszerváltás miatt. Ráadásul különböző etnikai származású iraki polgárok menekültek el a Szaddám Huszein rezsim elől, miközben 1989-ben két bolgár török menekülthullám is érte Törökországot. 1991-ben pedig félmillió iraki kurd érkezett, de tartózkodásuk csak átmeneti volt.

A hidegháború vége jelentette a legfontosabb változást, ami Törökországból befogadó országot csinált. Törökországba megérkeztek a „bőrönd kereskedők”, akik idővel munkavállaló migránsokká lettek. Eleinte a prostitúció- és szórakoztató iparban, valamint a mezőgazdaságban, textil és építőiparban helyezkedtek el. Tehát Törökországba különböző típusú migránsok érkeztek: munkavállalók, menekültek és átutazók.

Az 1990-es évek közepén a török rendőrség évente körülbelül 20-30,000 embert tartóztatott le. 2000-re, ez a szám elérte a 100,000 főt. A 2000-es évek elején, az ügy kapcsán, az EU nyomást kezdett gyakorolni Törökországra, ami hangsúlyos témává alakult az Unió és Törökország között, különösen azután, hogy elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. A nyomásgyakorlás és az Európai Uniós jogharmonizáció miatt, a hivatalnokok és politikusok egyre komolyabban vették a kérdést és egyre szigorúbb ellenőrzést alkalmaztak. Ezt követően a szám lecsökkent 30-40,000 főre.

Jelenleg, a Törökország körüli nyugtalanság és az Európai Unióval folytatott tárgyalások megrekedése miatt, a török állam nem veszi túlzottan komolyan a tranzit migráció kérdését, ebből kifolyólag ismét növekedés tapasztalható. Az 1990-es évek közepétől mostanáig, több mint egymillió migránst tartóztattak le Törökországban. Becsléseim szerint ebből fél millió volt átvándorló, a másik fél millió pedig a volt szovjet országokból jött, azért hogy megkíséreljen bekerülni a török munkaerőpiac véráramába. Manapság még az átutazó migránsok is találnak munkát, különösen Isztambulban, ami a migránsok központjává alakult.

A török nyilvánosságot meghökkentette, amikor bevándorlók haltak meg novemberben a város kellős közepén, miután a hajójuk elsüllyedt a Boszporuszon. Milyen következtetést vonhatunk le ebből?

Nyilvánvalóan nem ez volt az első ilyen eset. Azért rázta meg ennyire az embereket, mert olyan helyen történt Isztambulban, ahol sok ember él. Általában az Égei-tengeren találkozunk ilyen esetekkel. A számításaim szerint, az eltelt 15-20 évben, 2000 bevándorló vesztette életét az Égei-tengeren. Görögország kerítést épített és mind a görög, mind a török hatóság egyre fokozottabban ellenőrzi az Égei-tengert, ami elterelte a bevándorlók hullámát más országok, például Bulgária felé.

Mit gondol, hogyan boldogult a kérdéssel Törökország az elmúlt évtized során?

Először hadd mondjam el, annak ellenére, hogy a politikusok panaszkodnak az illegális bevándorlók miatt, a világ gazdaságainak szüksége van olcsó munkaerőre, így a gazdaságok felszívják az ilyen bevándorlókat. A dél-európai országokban, mint Spanyolország, Olaszország és Görögország, 7 millió illegális bevándorló tartózkodik és ezekben az országokban még migráció ellenes szabályozás is érvényben van. Törökországban egymillió letartóztatásra került sor az elmúlt 15 vagy 20 év során és tudjuk, hogy ezen kívül van még egymillió, akiket nem fogtak el. Amikor Isztambulban felkeresünk bizonyos környékeket, illegális bevándorlókat láthatunk apró műhelyekben, gyárakban dolgozni, továbbá gyermek- és idősgondozásban is foglalkoztatják őket. Ez nem csak a nagy városokra jellemző, de például Közép-Anatóliára is. Az illegális bevándorlókra a prostitúció- és szórakoztató iparban is rábukkanhatunk.

A török gazdaság is képes arra, hogy elszívja a munkaerőt. Ha egy három éves időszakon belül 1,5 millió ember érkezne bármelyik országba, az forradalmat szítana, de Törökországban semmi ehhez hasonló eset nem történt. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság és a társadalom valahogy beolvasztotta őket. Egy szóval, a bevándorlás hasznos és előnyös a gazdaság számára. A bevándorlók olcsó munkaerőt biztosítanak és habár a munkanélküliség már most is magas Törökországban, a törökök nem akarják elvállalni azokat a munkákat, amelyek nehezek, koszosak és veszélyesek. Tehát ezeknek a munkáknak az elvégzése a bevándorlókra hárul.

Az elmúlt két évtizedben emberek százezrei jöttek azért, hogy adott iparágakon belül dolgozzanak Törökországban és ez semmilyen visszhangot nem váltott ki, még szakszervezetektől sem. Végső soron illegális bevándorlókról van szó. A kormány kísérletet tesz, hogy megbirkózzon a kérdéssel – új törvényt fogadtak el 2003-ban és egyre több külföldi szerez munkavállalási engedélyt. Azonban az ügyintézés túl hosszadalmas és nehéz hozzájutni dokumentumhoz, így ez még mindig a feketepiacnak kedvez.

A kormány újabb törvényt fogadott el a kérdéssel kapcsolatban. Önnek mi a véleménye erről?

2005-ben Törökország ígéretet tett az Európai Uniónak arra, hogy harmonizálja a migrációs politikáját. Már van egy idegenrendészeti és nemzetközi védelmi törvényünk. Egy migrációs hivatal is létrejött. A folyamat, amely a törvény előkészítéséhez és elfogadásához vezetett, nagyon szokatlan volt Törökországban, mivel általában nem kérik a civil társadalom képviselőinek hozzájárulását. Ezúttal az összes érdekelt fél véleményét megkérdezték és azokat a törvény is tükrözte. Ezenfelül majdnem az összes parlamenti párt is támogatta.

Törökország politikai pártjai számos kérdést illetően összeegyeztethetetlenül eltérő véleményen vannak.

A szíriai menekültek érkezéséig ez nem politikai kérdés volt. Ha ma vitatnák meg a törvényt, sokan kifogásolnák, mert első alkalommal a török történelemben szinte a bevándorlók integrációját hangoztatja. Egy ponton talán még az 1934-es letelepedési törvény megváltoztatását is elkezdhetnénk megvitatni, ami kimondja, hogy csak török származású, illetve török felmenőkkel rendelkező személy telepedhet le az országban.

Ez fontos fordulópontnak tűnik. A bevándorlókkal való megbékélésnek.

Ez, először is az Európai Unióval való harmonizációnak köszönhető. Másodszor pedig, mivel ilyen sok a migráns, a migráció nagyon súlyos valósággá válik a török társadalomban. Az állam hozzáállása és gondolkodásmódja megváltozott a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. A csak muszlim és török bevándorlók mellett, kezdjük befogadni a nem-muszlim és nem török származásúakat is.

Habár a jelenség korábban is létezett, mi valahogy figyelmen kívül hagytuk azt. Az EU megmutatta nekünk, hogy szükséges kezelnünk a migrációt. Az egyik terület ahol érezhető az EU hatása Törökországban, az a nemzetközi migráció kezelése. Nemrég Svédországban egy török származású minisztert neveztek ki. De el tudunk képzelni egy akkora változást a török állam és lakosság hozzáállásában, hogy egy szőke, keresztény, orosz nő miniszteri posztot tölthessen be Törökországban? Jelenleg én nem tudom elképzelni, de a valóság akár még el is vezethet minket a hozzáállásunk megváltoztatásához. Öt évvel ezelőtt a török tisztviselők még azt sem ismerték el, hogy Törökország bevándorlási célország.

Forrás: Hürriyet Daily News

2015-01-15
Fordította: Petrovics Bianka – Türkinfo