Törökország szellemi kulturális örökségei – Az alevi-bektaşı rend sema szertartása

A szertartás (cem) során elvégzett sema az alevi és a bektaşı szerzetesek egyfajta kifejezésmódja, aminek segítségével közel tudnak kerülni Istenhez. A szertartást sazon (török húros hangszer) játszott zenével kísérik és közben a zakir imádságokat mormol.

A sema egész Törökországban megtalálható. Az alevi-bektaşı közösségek földrajzi elhelyezkedésétől függően különböző elnevezése ismert: szamah, semağ, zamah és zemah.

A semanak két fajtája van. Az içeri (belső) semat vallási szertartásokon végzik, ahol 12 ember vesz részt, rajtuk kívül más nem lehet jelen. A dışarı (külső) sema szertartásokat pedig azért tartják, hogy tanítsák a fiatalabb generációt,és arra ösztönözzék őket, hogy jobban megismerjék a sema kultúrát.

A szertartás három részből tevődik össze: ağırlama, yürütme és yeldirme. Az ağırlama jelenti a kezdetet, amit lassú mozdulatok jellemeznek. A yürütme során az előadás egyre élénkebbé válik, majd elérkezünk a yeldirme szakaszához, ami a leggyorsabb rész és egyben ezt a legnehezebb végrehajtani is. Ez az általános felépítése egy sema szertartásnak, de vannak egyéb, alternatív lehetőségek is.

A szertartás elején a résztvevők bevonulnak a terembe és a zakir imádkozása közben elfoglalják a helyüket, majd megkezdődik a tánc. Az előbb említett három rész után a szereplők imádkozó pozícióba helyezkednek el a dede előtt, aki a csoport spirituális vezetője. Ezek után a dede elmond egy imát.

A sema résztvevői egymással szemben állva táncolnak, anélkül, hogy megérintenék egymást és tánc közben körbe haladnak. A szertartás során senki sem fordít hátat a dedének. A sema különböző részeinek többféle szimbolikus jelentése is van: amikor úgy mozognak, hogy az egyik tenyerük az ég felé, a másik a föld felé néz, ezzel azt jelzik, hogy te Isten vagy, én ember vagyok, tőled származom, és nem vagyok nálad különb. Ennek egy másik változata, hogy először mindkét tenyér az ég felé, majd mindkettő a föld felé néz. Amikor a táncosok a sema során kezüket az arcuk elé helyezik, azt jelképezi, hogy a tenyerük a tükör, amibe ha belenéznek, saját maguk szépségében látják isten szépségét. Van még egy mozdulat, aminek fontos jelentése van: mindkét kéz tenyerét először az ég felé fordítják, majd kezüket a mellkasukra teszik, és ott egymásra helyezik a szívük felett. Ez azt jelenti, hogy az ember egy Istennel, az Isten minden emberben benne van.

A sema szertartásokon Anatólia különböző régióiban különböző zenei kísérettel és ritmussal találkozhatnak az érdeklődők. A szertartáson a mevlevitől eltérően férfiak és nők is táncolnak, tánc közben kezüket az ég felé emelik, miközben imádkoznak.

Az alevi-bektaşı sema szertartáson résztvevők nem viselnek különleges ruhát, de ruházatuk jellemzően piros és zöld színű, aminek különös jelentősége van az alevi hitben. A ruhák régiónként eltérőek lehetnek, de a nők mindenhol színes fejkendőt viselnek, amelyek a derekukig nyúlnak és a ruháikat övvel kötik meg.

A szertartások fő hangszere a bağlama (török népi húros hangszer), amely szorosan kapcsolódik a török népzenéhez is. Vannak, ahol egyszerre 12 hangszer szólal meg, ezek lehetnek azonosak és különbözők is, de ütős hangszeren soha nem játszanak. A szertartás az egység, a tolerancia, és az Isten elérésének szimbóluma, amelyekkel a népzene is foglalkozik. Egyfajta harmónia figyelhető meg a sema énekek és a tánc között. A szertartás végén a dede mond imát a táncosokért.

Az alevi-bektaşı sema szertartás fontos szerepet játszik Törökország hagyományos zenei kultúrájának gazdagításában és életben tartásában. Mivel hagyományos szövegeket és kifejezéseket használ, ezáltal mindenki jobban megismerheti a népi irodalmat.

Annak érdekében, hogy az alevi-bektaşı sema szertartás a jövő generációja számára is elérhető legyen a török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium tartja a kapcsolatot az érintett közösségekkel és civil szervezetekkel, és támogatja azokat, valamint az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségei közé is felkerült 2010-ben.

Forrás: aregem.ktb.gov.tr

Kollár Kata – Türkinfo