Törökország: esély a visszaútra

Ahmet Davutoğlu: 500 milliárd dollár értékű export -  REUTERS/Murad Sezer
Ahmet Davutoğlu: 500 milliárd dollár értékű export – REUTERS/Murad Sezer

Meglepően nagy a csönd Törökország körül ahhoz képest, hogy milyen meglepő eredmény született a vasárnapi parlamenti választáson az iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) fölényes győzelmével. Formailag persze érthető a csönd, hiszen a választási bizottságnak 11 napja van a hivatalos eredményhirdetésre, és addig csak találgatni lehet, kit bíz meg kormányalakítással Recep Tayyip Erdogan államfő. Az nem lesz meglepetés, ha az eddigi kormányfő-pártvezért, Ahmet Davatoglut éri a megtiszteltetés, arra már kíváncsibbak az üzleti élet szereplői – kül- és belföldön egyaránt –, hogy kihez kerül a gazdaság irányítása, és mit kezd vele.

A török GDP 2010–2011-ben rendre 9 százalékkal növekedett, 2015-re a hivatalos prognózis 4 százalék, az IMF 3,1 százalékot vár, de vannak 3 százalék alatti előrejelzések is. Lehet mondani, hogy a törököket is megviselte a feltörekvő piacok válsága, hogy a dollárban eladósodott, krónikus fizetésimérleg-hiánnyal küszködő országot súlyosan érintette a dollár erősödése, lehet hivatkozni a térségben dúló háborúkra. De a helyzet romlásáért azért a török politikai erők is felelősek. Az elmúlt két évben négy választás volt – az egyiken emelték államfői posztra a korábbi AKP vezette kormányok élén álló Erdogant –, mindegyik mélyen megosztotta az országot, több törésvonal mentén. Különféle kombinációkban fordulhattak szembe egymással vagy állhattak egymás mellé az iszlamista-konzervatív és a világi-liberális erők, a nyugatias városok és a hagyománytisztelő vidék, az oroszbarátok és az USA-hívők, a kurdok és az ország többi lakói, a kurdokon belül a függetlenségi harc és a status quo elfogadásának hívei és így tovább.

A kártyákat Erdogan is keverte, azzal a szándékkal, hogy ha már alkotmányos okokból nem lehet többé kormányfő, akkor elnöki rendszerré alakítsa át az alig több mint 90 éves köztársaságot – ehhez egyelőre nem tudott többséget szerezni. A nagy játszmában viszont a gazdaság elvesztette prioritását, pedig Erdogannak mint kormányfőnek vitathatatlan érdemei voltak a modernizációban, abban, hogy Törökország évekig „bezzeg”-szerepet tudott játszani a feltörekvők között, és megtalálták a külföldi befektetők is.

A cikk folytatása>>>

vg.hu