Teljesen lázba jöttem, majd kipukkantam, mint egy léggömb – Oscar-vallomás Fatih Akintól

A török születésű német rendezővel, Fatih Akinnel Ayşe Arman készített interjút a Hürriyettől. „Nagyon örülök, hogy nem kaptam Oscar jelölést. Mert így nem kellett repülőre ülnöm.” – mondta a sikeres rendező, aki az Oscar-díjtól a neonácizmusig mindenről beszélt. 

Milyen édes, milyen szerény és nincsenek komplexusai…

Még az Oscarral kapcsolatos gúnyolódásokon is csak kacagott! „Teljesen lázba jöttem a gondolat miatt, hogy Oscart kaphatok, a levegőben lebegtem, majd kipukkantam, mint egy léggömb!”

Egy ember, aki nem csal, nyíltan beszél, szerényen magabiztos, és másképp gondolkodik, mint a legtöbb ember.

Erre van szükségünk. Erre a humorérzékre. Ilyen művészekre, akik nem csak önmagukért dolgoznak.

Gratulálok! Újra egy hatalmas sikert könyvelhetsz el. A legutóbbi filmeddel a „Paramparça”-val (Sötétben) újabb díjakat söpörtél be. Cannes-ban a legjobb női alakításért járót, és a legjobb idegen nyelvű film díját a Golden Globe átadásakor. Mit érzel most?

A film elkészítése előtt nagyon sokan, mind a forgalmazók, mind a filmkészítők azt mondták: „Miért pont ezt a filmet készíted, senki nem fogja megnézni, nem fog bevételt hozni.” Abszolút ellenezték. Én újra a szívemre hallgattam, és nem arra, amit mondanak. És mit tanultam meg? A legjobb, ha a szívemre hallgatok. Most mindenki a filmet nézi, minden mozitermet megtölt. Azt el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy senkire nem hallgattam, csak a szívemre.

Miért mondták vajon, hogy ne forgasd le?

Mert nagyon nehéz film, a témája nagyon komoly: politika, neonácizmus, egy nő, aki elveszíti a gyermekét. Ez számukra letaglózó volt. „Sötét történet. A közönségnek túl távoli. Az embereknek jó hangulatú dolgokra van szükségük.” – mondták. „Forgass könnyed komédiát!” De tévedtek. Az emberek megveszik a jegyet, és megnézik a filmet. Hurrá! Nem hallgattam másokra. Hurrá! Saját magamra hallgattam.

Te mint rendező állíthatod-e: „Én már túl vagyok mindenen”?

Szó sincs róla!

Úgy érzed, leküzdöttél mindent…

Ilyesmiről szó sincs! Minden filmnél törlődsz, és elölről kezded. Igen, tapasztalatod már van, és a tapasztalat a legjobb barát, és ebben bízhatsz a legjobban, de ennek ellenére minden film esetében a nulláról kezdesz. Megváltozhatott az életed, a világ is megváltozhatott, megtörténhet, hogy az általad készített dolog nem vált ki érdeklődést, a szívdobogás így is mindig előjön.

Félsz? 

Hogyne félnék? Mindig.

Vajon az elért sikereid egyben nyomást jelentenek-e? A „Duvara Karşı” (A fallal szemben, 2004) idejében ilyesmit mondtál nekem: „A sikerek és díjak átokként veszik körbe az embert. Arra gondolok, hogyan tudom még jobban csinálni…”

Most is voltak olyanok, akik mondták „Ha már az Oscart is megnyered, mit fogsz csinálni? Elrontja az embert! Jóllaksz a tapsokkal, a nyitottságodat, a becsvágyadat, izgatottságodat elveszíted. Túl beképzelt leszel.” Lehet, hogy igazuk van. Ennyire nyugodtnak soha nem éreztem magam életemben. Igen, a „Duvara Karşı” nyomasztó siker volt, nyomást helyezett rám. De ezután mást is megtapasztaltam. Egy későbbi filmmel, a „Kesik” (The Cut – magyar forgalomba nem került a 2014-ben készült film – A ford.) cíművel teljes volt a sikertelenség. Totálisan elbukott a film, és vele együtt én is. Tudod, egy ilyen mélység után egy olyan film, amit szeretnek, nagyon értékes.

Egy rendezőnek jól jön, ha teljesen a padlóra kerül?

Mások nevében nem beszélhetek, de nekem jól jött. Olyan komoly tapasztalat volt, amit gyermekeimmel is meg kell értetnem. Az élet 360 fokos fordulatait a vereségeket is megízlelve láthatod meg.

És most milyen álmaid, projektjeid vannak? Úgy érzed, elkészítetted életed filmjét?

Dehogy, azt még nem forgattam le. Remélem, még 30-40 évig készítek filmeket, és majd az összes filmem együtt lesz az életem filmje.

FEKETE HAJÚ ÉS FEKETE SZEMŰ VAGY, EZÉRT AZT KÍVÁNJÁK, HOGY HALJ MEG

Kötelességednek érzed felhívni a figyelmet a Németországban tapasztalható idegenellenességre?

A közösségért, ahol élsz, felelősséget érzel. Figyelemmel kíséred, mi történik, mi változik. Németországban az idegenellenesség az utóbbi 20 évben fokozatosan növekedett. Ez elszomorít engem. Végülis ebben az országban születtem, itt nőttem fel, itt élek, ahol vannak ilyen emberek is. Rám idegenként tekintenek, mindenkit halottnak szeretnének látni. Azt akarják, hogy ne élj. Azt akarják, hogy halj meg. Miért? Mert fekete hajad és fekete szemed van. És ez gyerekkorom óta így van. Ezt én 8 évesen értettem meg, és traumaként éltem meg. Azt tanultam meg, hogy van néhány skinhead, akik az olyan embereket, mint én, a törököket meg akarják ölni. Ez az embernek egy életen át tartó traumát okoz, és egy jövőbeni filmednek a témája lehet.

MIKOR MEGTUDTAM, HOGY NEM KERÜLTEM AZ OSCAR-JELÖLTEK KÖZÉ, AZ ELSŐ GONDOLATOM AZ VOLT: „ÉLJEN, NEM KELL REPÜLŐRE SZÁLLNOM!”

Az, hogy nem jelölték a filmedet Oscarra, mennyire  tört össze?

Nagyon. A két hirtelen egymást követő díj miatt azt mondták, Oscarra fognak jelölni.  Lebegtem. Elhittem. Levegővel teltem meg, mint egy léggömb. Utána kipukkadtam. Vicces volt. De ez nem a világ vége, nem sajnálkozom, a csalódás is egy próbatétel.

Mire gondoltál, amikor nem választottak be?

Az első gondolatom volt: „Éljen, nem kell repülőre ülni”. Mert a repüléstől mindig tartottam. És talán félek is. De persze szomorú is voltam. Nem lett volna rossz. Mert akkor a filmem több nézőhöz jutott volna el. Leginkább emiatt voltam szomorú.

Mikor kezdtél el félni a repüléstől?

Miután gyerekeim lettek. Két gyermekem van. 12 éves a fiam, és 5 éves a lányom. A nevük Emin Santiago és Mina.

Boldog házasságod van?

Igen, jól vagyunk. Istennek hála, boldogok vagyunk.

Átlagos családapa lettél?

(Nevet) Igen. Amennyire átlagos lehetek.

A feleséged mivel foglalkozik?

 Ő is szakmabeli. A gyerekek születése előtt dokumentumfilmeket készített. Mostanában az én filmjeim szereplőválogatásán dolgozik.

Hová való?

 Félig mexikói, félig német származású.

Érdekes kombináció! Német–török–mexikói. A gyerekek biztosan nagyon szépek.

 Igen. Kis indiánok.

Forrás: cumhuriyet.com
Fordította: Erdem Éva – Türkinfo