Táncosok „Madzsarisztánból”.

A település Isztambultól 100 kilométerre fekszik, délkeleti irányban, így már Ázsiához tartozik. Itt rendezték meg június végén a „Nemzetek tánca” folklór fesztivált, amelyre tizenegy országból hívtak meg zenés és táncos fellépőket. Közöttük volt a Debreceni Népi Együttes felnőtt csoportja is. – Már az odavezető út is élmény volt. Komppal keltünk át Isztambulból Yalovába – egyúttal Európából Ázsiába –, és az első igazán meglepő az volt, hogy mekkora élet van ott éjszaka is. Éjjel-nappal ugyanakkora a zsongás és forgalom a kikötőkben, meg persze a kompokon – árulja el Hercz Vilmos. – Yalova központjában épült az amfiteátrum, amelyen több nemzet zászlója lobogott, köztük hazánké is. A törökök nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, elmondták, hogy testvéreknek tekintik a magyarokat, úgy tartják, hogy Attila közös fejedelmünk volt, és Etelközben még együtt élt a két nép. Azt gondolják, hogy mi vagyunk a keresztény törökök, és „Madzsarisztánnak” hívják az országunkat. Lépten-nyomon a modern Törökországot megteremtő Kemal Atatürk képe fogadott bennünket, török zászló lobogott mindenhol, és az étteremben, illetve kiülős bárokban csak török zene szólt. Ha felcsendült a himnuszuk, azonnal megállt az élet, és mindenki vigyázzban állt – mondta a népi együttes művészeti vezetője. A külföldről érkező csoportokat – így a debreceni táncosokat is – Yalova egyik ifjúsági táborában szállásolták el faházakban a tengerparton. Az egy hetes fesztivál a kötetlen kikapcsolódásról és egymás kultúrájának megismeréséről szólt. –

A törökök nagyon lazán kezelték a programot, nem akadtak fenn, ha valamelyik csoport kicsit túllépte az időkeretet. Esténként táncház volt a táborban, minden nap más-más ország volt a házigazda, így mindig megtanulhattunk valami újat. Fantasztikus, hogy a törökök – a polgármestertől kezdve a tolmácsig – milyen jól tudnak táncolni. Ahogy megszólal a zene, felpattannak, és táncra perdülnek. Számukra nagyon furcsa, hogy a nyugati kultúrában a férfiak és a nők egy párt alkotva táncolnak, miközben egymáshoz érnek. Náluk külön félkört alkotva táncolnak a férfiak, mögöttük pedig ugyancsak félkörben a nők – osztotta meg élményeit Hercz Vilmos, aki arról is beszélt, hogy a magyar csoportnak lehetősége nyílt a Yalova központú régió megismerésére is. Olyan falvakban járt az együttes, ahol eddig még nem fordultak meg külföldiek. A fesztivál ideje alatt minden estére jutott egy fellépés; általában 8-10 ezer ember volt rá kíváncsi. A nemzeti népviseleteket felvonultató divatbemutatók külön színfoltot jelentettek; a versenyt a spanyolok nyerték. – A legkülönlegesebb és egyben a legtartózkodóbb csoport a dél-afrikai volt, akik különféle rítustáncokat adtak elő. Bizarr dolgok történhettek velük korábban, hiszen – ahogyan elmesélték – az egyik táncosuk fél szemét egy tigris kaparta ki.

Az izgalmakért talán őket is kárpótolta a törökök bőkezűsége, vendégszeretete. Ittunk ánizspálinkát, amit racki-nak neveztek az ottaniak, de ettünk nemzeti ételükből is, ami a magyar töltött káposztához hasonlított: nyers kecske- és birkahúsból volt összedarálva, csípős paprikával fűszerezve, mindez salátalevélbe csavarva. Az ínyenceket sajtokkal és különféle olajos magvakkal kínálták – részletezte a művészeti vezető.