Szulejmán megkaparintotta a Szent Koronát

A Mohács utáni másfél évtized, a Magyar Királyság kettő, majd három részre szakadása hazánk történetének rendkívül izgalmas, eseménydús, ám annál szomorúbb epizódja. Szinte fel sem száradt a király, tucatnyi országnagy és több ezernyi vitéz vére a síkon, amikor I. (Nagy) Szulejmán szultán Visegrád várát elfoglalva megszerezte a magyar államiság megtestesítőjét, a Szent Istvánnak tulajdonított koronát.

Hadizsákmányként, trófeaként vitte magával 1529. évi sikertelen bécsi hadjárata után Konstantinápoly felé. Ha tényleg elviszi, ma nemcsak nem lenne Szent Koronánk, de még azt sem tudnánk, hogy nézett ki.

Szulejmán akcióját a Magyar Tudományos Akadémián 2012 óta működő “Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja térképezte fel és hozta szélesebb körben nyilvánosságra egy nemrég elkészült koronafilmben. A részletekről a kutatócsoport vezetőjét, Pálffy Géza történészt, az MTA BTK tudományos tanácsadóját kérdeztük.
Magyar király vagy erős király?

Ott vesszük fel a fonalat, hogy a mohácsi csatában meghalt II. Lajos magyar király és az ország számos előkelője, így az oszmánok teljes nyugalomban bevonultak Budára, majd hatalmas pusztítás után egy hónap múlva elhagyták az országot. A rendek élve a szabad királyválasztás jogával Szapolyai János erdélyi vajdát választották királlyá, fejére a nyitrai püspök 1526. november 11-én Székesfehérvárott helyezte a Szent koronát.

János király koronázása annak ellenére is teljesen legitim volt, hogy az ezt biztosító, jól ismert három feltétel közül egy, jelesül az esztergomi érsek közreműködése nem teljesült. Ő ugyanis, Szalkai László hősi halált halt a mohácsi mezőn, posztja üresen állt. A rangban utána következő Tomori Pál kalocsai érsek is életét adta a török ellen.

Folytatás

Forrás: 24.hu