Rózsaillat a mevlevik egykori lakóhelyén

A török–magyar kulturális kapcsolatokat is bemutatja a nemrég megnyitott Jakováli Hasszán dzsámi új kiállítótere

Újra megnyílt Pécsett Jakováli Hasszán pasa több éve nem látogatható dzsámija. Magyarország egyetlen minarettel rendelkező és teljes épségben fennmaradt török imahelye mellett egykor a mevlevi szerzetesrend kolostora állt, amely a hódoltság egyik legfontosabb szellemi központja lehetett.

Hároméves zárva tartás után nyílt meg újra Pécs egyik legizgalmasabb műemléke, Jakováli Hasszán dzsámija. Noha az épülethez épen maradt minaret is tartozik, az ottjártunkkor nem volt nyitva. Megújult viszont a kiállítótér, amelyben kifejezetten innovatív módon mutatják be a mevlevi dervisrendet és a hozzájuk kapcsolódó tárgyi és szellemi kultúrát.

A betérőt kisfilm fogadja, amelyben szakértő narrációval foglalják össze mindazt, amit az Európában kerengő dervisekként ismert rendről tudni kell, majd egy olyan tükörszobában találja magát a látogató, ahol átélheti a szémá – a forgás – szédítő élményét. Ez a tér rózsaolaj illatában úszik. A gül, a rózsa természetesen szintén szúfi jelkép, így az illat jelenléte kifejezetten indokolt: a virág az Istentől szerzett misztikus tudás szimbóluma, de jelentheti magát az istenkereső dervist is.

Néhány korabeli török tárgyat is megtekinthetünk, az egyik vitrinben pedig a török ornamentika kerül párbeszédbe egy korai Zsolnay-tányérral – a két Zsolnay lány, Júlia és Teréz által tervezett darabok nagy részét épp a törökös-arabos mintakincs ihlette. A török motívumrendszer a kiállítás tanúsága szerint megjelenik ezen kívül az úri hímzéseken és az ormánsági református templomok kazettáin is, ráadásul a magyar kávékultúrának is oszmán gyökerei vannak.

Magába a templomtérbe egy átjárón keresztül érkezik meg a látogató, aki előbb még különféle anyagokat tapinthat meg: selymet, vásznat stb. – a színes kendők minitárlatát a korabeli török utazó, Evlija Cselebi útinaplója ihlette, aki azt írta, Jemen és India összes szövete kapható a hódoltság kori Pécs városának piacán, a karanlik csársiban. A „karanlik csársi” „sötét piacot” jelent, és neve onnan ered, hogy az egykori budai kapu és a mai Széchenyi tér közötti területen a török szokásoknak megfelelően deszkákkal lefedett zegzugos teret hoztak létre, ahol az árusok általában a boltok előtt ülve kínálták a portékáikat. A kelméken kívül gyümölcsöt, édességet, padlizsánt, sőt török kardokat és szablyákat is árultak itt. Nem volt ritka a kikötött teve sem, ezekkel az állatokkal hozták fel délről, keletről az árut.

Forrás: www.magyarhirlap.hu