Pécs török szemmel: Beszélgetés Horváth Viktorral, a Török tükör című regény írójával

A török hódoltság korában, Pécsen játszódó regény az idei könyvhéten jelent meg. Méltatói közül sokan Gárdonyi Géza művének, Az egri csillagoknak a tükörképét látják benne, hiszen a mellékszereplők között fel-felbukkan néhány ismerős arc abból a regényből, és a cselekményben is találhatók összekötő kapcsok.

Kérdés: A regény születése folyamán milyen késztetések hajtottak éppen a török elbeszélői nézőpont felé? A magyar történelemnek éppen elég sötét korszaka van, amelyekbe ha az ellenfél szemszögéből pillantunk, sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb, akár félelmetesebb sztorit lehet kerekíteni. Miért pont Ísza bin Juszúf, miért pont török?

H.V: Van egy baranyai népmonda, fél oldal az egész, régóta vágytam arra, hogy azt megírjam. Ez a monda a hódoltság korában Pécs környékén játszódik, ez a magja a regénynek. De könnyű volt ezt a nézőpontot választani a másik kultúra, az alternatíva lehetőségének varázsa miatt. Hiszen ezzel a kultúrával mi tartósan érintkeztünk, és a szülővárosom a kellős közepében volt ennek az érintkezésnek. De miért beszélsz sötét korszakokról? Bármelyik korszak lehet sötét, és bármelyik szép, ez tényleg attól függ, honnan nézzük, ki a hős. Lehetséges, hogy az egész probléma csak absztrakció, az utókor, a történelem, a politika kreációja, miszerint Mohács után jön a sötét. Márpedig Mohács után semmi nem változott: a magyar főurak tudomást sem vettek a törökről, épp úgy az egymás elleni intrikáikkal foglalatoskodtak, ahogy előtte.

Kérdés: Ahhoz, hogy egy idegen, sőt az akkori helyzetben ellenség bőrébe a lebukás kockázata nélkül belebújhass és hiteles hangon szólalj meg, nyilván alapos felkészültség és kellő óvatosság szükséges. Milyen lényegesebb előkészületeket, forráskutatást igényelt az, hogy ezt a különleges nézőpontot hitelesen fölvehesd?

H.V: Olvastam. Oszmán történetírókat, deftereket, magyar főurak, oszmán főtisztviselők levelezését, korabeli hitvitákat, és elég sok a korról szóló kortárs tanulmányt. A legértékesebb források a tudományos adalékok a tanulmányokból, de a stílushoz, a korfestéshez, a hangulathoz a primér művek, elsősorban a Korán és az Ezeregy éjszaka kellettek. És nemcsak az oszmán vonatkozásúak, hanem minden, ami a premodern ember gondolkodásához, világérzékeléséhez közelebb visz.

Kérdés: A regény lapjain olyan otthonossággal bukkannak fel Korán-idézetek, mintha gyakorló muzulmán szerzőről lenne szó. Írás közben nem aggasztott a kérdés, hogy ezt a muzulmán olvasó is így fogja-e látni?

H.V: De nagyon. Ám épp úgy aggasztottak a magyar történészek, kultúratörténészek, hadtörténészek. Viszont aggályos pontosságból jó esetben tudományos mű születhet, regény nem. Kutattam, közben úgy éreztem, hogy egyre kevesebbet tudok, tehát egyre többet kell kutatni, és azon vettem észre magam, hogy ha ez így megy, az egészből nem lesz semmi. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, elkezdtem írni. Ha a Koránból és a mai muszlim hitéletből indulunk ki, akkor megbéklyózott volna az aggodalmaskodás. Viszont amint kinyitottam az Ezeregyéjszakát, felsóhajthattam: hiszen azt a művet áthatja az iszlám. Annak ellenére, hogy a hősök folyton bort isznak, képeket festenek és nézegetnek. Magában a Koránban is megtalálhatók a tiltások melletti egérutak.

Kérdés: Őszintén tudsz azonosulni azzal a gondolattal, hogy a szultán a békét, biztonságot és igazságot hozta Magyarországra?

H.V: Minden birodalomnak szüksége van valami ideológiára a hódításhoz. Ez emberektől és uralkodóktól független. A birodalom absztrakt organizmus, élőlény, ami növekedni akar, és ehhez épp úgy eszközül használja az embereket, uralkodókat, mint az ideológiákat – és mindig kiválasztja a legmegfelelőbbeket. Szulejmán tehetséges és nagy uralkodó volt, úgy, ahogy pl. számunkra Mátyás. Mindketten alkalmasak a mítoszképződésre, és ahogy ez a folyamat beindult, a tudósok számára is egyre nehezebb leválasztani a mitikus elemeket a valóságról.

Kérdés: A gyűrű motívuma Gárdonyi Géza regényére, az Egri csillagokra utal. Hogyan emlékszel vissza az Egri csillagok nyújtotta olvasmányélményre?

H.V: Gyerekkoromban nagy élmény volt. Felnőtt fejjel viszont nem lehet komolyan venni, hiszen a mai világérzékelésünkkel, közösség-, nemzet-, és létélményünkkel nehézkesen olvasható. Gárdonyi a saját korának posztromantikus nemzeteszményét vetíti vissza a 16. századba. Ma pedig egyszerűen szalonképtelen: a magyarok irreálisan, éterien tiszta félistenek, a törökök szörnyetegek. Aki olvas korabeli történetírókat, az tudja, hogy az akkori magyar politikai arisztokrácia nem volt jobb, mint a mai, és a törökök sem rosszabbak, sem jobbak nem voltak nálunk. Úgy viselkedtek, ahogy egy hódító birodalom katonái, hivatalnokai viselkednek – ahogy a magyarok is viselkedtek, amikor a magyar állam éppen hódított.

Kérdés: Manapság sokat támadják a kötelező olvasmányokat, és okkal, hiszen a mai általános iskolásoknak lényegesen nagyobb megpróbáltatást jelent a nagy lélegzetű epikus művek befogadása, mint a korábbi generációknak.

H.V: Nem is ez a gond, hanem az, hogy intoleráns, élhetetlen másság-érzékelésre nevel. Nem a normális inkluzív, hanem az agresszív exkluzív identitást erősíti az emberekben. Én általános iskolában tiltanám, középiskolában kötelezővé tenném – a megfelelő kommentárral. A mai gyerekeknek nem a nagyobb lélegzetű epikus művek befogadása problémás (erre vannak bizonyítékok), hanem a hiteltelenné vált művek befogadása.

Weber József