 Az iszlám művészetek sorában az írásnak különleges szerepe volt. Számos írásstílust használtak, attól függően, hogy milyen alkalomból, kinek, mit írtak le.
Az iszlám művészetek sorában az írásnak különleges szerepe volt. Számos írásstílust használtak, attól függően, hogy milyen alkalomból, kinek, mit írtak le.
A kalligráfia története tulajdonképpen töretlen láncolat; az új nemzedékek a régi írás szolgai másolásán nőttek fel. A 13. században élt Yakut al-Mustasimi, az utolsó abbászida kalifa titkára, a kurzív írás hat alapvető változatát dolgozta ki; mégpedig – török írásmód szerint – a sülüs, nesih, muhakkak, reyhani, tevkii és rikaa írásmódokat. Az általa kidolgozott mintát évszázadokon át követték az iszlám kalligráfusok.
Az oszmán kalligráfia egyik megújítója II. Bajezid szultán tanítómestere; Sejh Hamdullah (1429-1520) volt. A legenda szerint a szultán kérésére negyven nap alatt alkotta meg saját stílusát, a nesih egyik változatát. Szülejmán szultán korának egyik legnagyobb kalligráfusaként Ahmed Karahisarit (1469-1566) tartjuk számon. Aki, Seyh Hamdullahhal ellentétben, az általa másolt Korán-lapokon szívesen alkalmazott egyszerre többféle írásmódot is.
Folytatás >>>
Forrás: gepeskonyv.btk.elte.hu
 
				





























