Az iszlám művészetek sorában az írásnak különleges szerepe volt. Számos írásstílust használtak, attól függően, hogy milyen alkalomból, kinek, mit írtak le.
A kalligráfia története tulajdonképpen töretlen láncolat; az új nemzedékek a régi írás szolgai másolásán nőttek fel. A 13. században élt Yakut al-Mustasimi, az utolsó abbászida kalifa titkára, a kurzív írás hat alapvető változatát dolgozta ki; mégpedig – török írásmód szerint – a sülüs, nesih, muhakkak, reyhani, tevkii és rikaa írásmódokat. Az általa kidolgozott mintát évszázadokon át követték az iszlám kalligráfusok.
Az oszmán kalligráfia egyik megújítója II. Bajezid szultán tanítómestere; Sejh Hamdullah (1429-1520) volt. A legenda szerint a szultán kérésére negyven nap alatt alkotta meg saját stílusát, a nesih egyik változatát. Szülejmán szultán korának egyik legnagyobb kalligráfusaként Ahmed Karahisarit (1469-1566) tartjuk számon. Aki, Seyh Hamdullahhal ellentétben, az általa másolt Korán-lapokon szívesen alkalmazott egyszerre többféle írásmódot is.
Folytatás >>>
Forrás: gepeskonyv.btk.elte.hu