![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A 2020-as karantén alatt egy teljes terjedelmében sohasem kiadott, ismeretlen fejezeteket tartalmazó kéziratot talált két szegedi filológus-történész, Petneházi Gábor és Kasza Péter Trentóban. Az Olaszországban őrzött krónika, az itáliai eretnek Bruto munkája nagy terjedelemben, 2000 oldalon taglalja a 16. század magyar történelmét, kézzel írt eredeti példánya hamarosan Magyarországra érkezhet. Petneházi Gáborral beszélgettünk a felfedezés jelentőségéről.
A 16. század a történetírás évszázada, hatalmas mennyiségű anyag keletkezett, és rengeteg mű maradt kéziratban is. Ezekkel azonban az elmúlt száz évben viszonylag kevesen foglalkoztak – nemrég került elő fontos új forrásként egy beszámoló a mohácsi csatáról is a humanista Caspar Ursinus Velius tollából. Most pedig egy, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen, alapvető munka került napvilágra az 1500-as évek erdélyi és magyar történelméről: az olasz Gian Michele Bruto (latinosan Brutus) húsz könyvből álló krónikája. A Rerum Ungaricarum libri című mű idáig ismeretlen és a korábbiaknál teljesebb példánya Trentóban, a volt jezsuita kollégium levéltárából bukkant elő. Hogy pontosan hogyan és mikor került oda, a történészek sem tudják.
„2000 kiadatlan oldalról van szó, benne a szerző saját kezű javításaival és más történetírók megjegyzéseivel, korábban nem ismert könyvekkel az 1500-as évek magyar történelméről. Ez talán érzékelteti a trentói kézirat jelentőségét”
– mondja Petneházi Gábor, aki Kasza Péterrel együtt Olaszországban megtalálta Gian Michele Bruto munkáját. Az, hogy több mint 400 évvel a keletkezésük után latin nyelvű krónikák kerülnek elő, leginkább az internetnek és a digitalizációnak köszönhető: egyre több eredeti forrásgyűjtemény kerül fel világszerte a netre, Olaszországban például teljes körűen kezdték feltölteni a régi kéziratok adatbázisát. Na és a két szegedi magyar kutatónak, Petneházi Gábornak és Kasza Péternek, akik jól ismerik a neolatin műveltséget, és filológusként, régi írásokkal foglalkozó paleográfusként célzatosan keresték a magyar vonatkozású kéziratos műveket a külföldi katalógusokban.
A 16. században élt Gian Michele Bruto egy évtizeden át volt Báthory István történetírója. Az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthory megbízásából dolgozott ezen a monumentális művén is, a krónikát azonban végül nem nyomtatták ki. Ennek részben politikai okai lehettek: a fejedelem nem volt elégedett a végeredménnyel, így Bruto hátralévő évei leginkább azzal teltek, hogy politikai oldalt és patrónust váltva megpróbálta kiadni a művét – sikertelenül.
A Rerum Ungaricarum libri címe ezért cseng most ismeretlenül, pedig
a kora újkori magyar történelem, a török kor politikai viszonyai, Erdély önállóságának és Báthory megerősödésének páratlan forrása.
Az 1500-as évek az ország három részre szakadásával a magyar történelem egyik különösen nehéz időszaka, és az itáliai krónikás is elsősorban arra vállalkozott, hogy nemzeti szempontból bemutassa az ország hanyatlását Mátyás halálától egészen Báthory trónra lépéséig.
A nagy előkép Bonfini, Mátyás történetírója volt Bruto számára, az ő munkáját folytatva akart a saját koráig tartó magyar történelmet megalkotni. A humanizmus századában hozzátartozott az udvari reprezentációhoz, hogy az uralkodónak van egy udvari történetírója. Őket gyakran Itáliából hozták, hiszen a Respublica Litteraria, az „irodalmi köztársaság” a humanista írók hálózata igazán nemzetközi volt ugyan, a humanizmus igazi hazája mégiscsak Itália volt.
Az erdélyi fejedelemnek a korszak sztárszerzői elérhetetlenek voltak, így maradt Bruto, a velencei követek titkára, akinek volt már egy machiavellista műve Firenze történetéről. Mindezzel együtt inkább másodvonalbelinek számított a humanisták között, ráadásul a szabad gondolkodás híveként eretnek volt, akit az inkvizíció már kétszer is elítélt, és kiutasították Velencéből.
„A katolikus Báthorynak a szemére is vetették, hogy miért kell egy ilyen gyanús alakot alkalmaznia, amire nagyjából azt válaszolta, hogy ide a végekre csak ilyenek hajlandóak elszegődni: a nevesebb humanisták inkább maradnak otthon egy scudóért, mint hogy eljöjjenek keletre tíz scudóért” – jellemzi a korabeli krónikáspiacot Petneházi Gábor.
Forrás: telex.hu
