Mongol gyökerek: a következtetések

Mongolok lehettek-e Árpád felmenői? Fogarasi János szerint, aki lelkes támogatója volt a mongol-magyar nyelvrokonságnak, akár mongol neveket is viselhetett a magyar fejedelmi család.

Sorozatunk első részében arról esett szó, hogy a szerzők milyen elvek mentén kerestek kapcsolatot a szavak között. A második részben azzal foglalkoztunk, hogy honnan vették a mongol nyelvre vonatkozó adataikat. A befejező részben áttekintjük, milyen következtetésekre jutottak a szótárírók, és ezek mennyiben állják meg a helyüket ma is.
A mongol adatok előfordulása

A mongol adatok említése a szótárban egyáltalán nem tekinthető ritkának. Többnyire az adott címszóhoz kapcsolódnak, de megesik, hogy a címszó magyarázatában, leírásában szereplő más szóhoz kötődően kerülnek említésre. A mongol nyelvre vonatkozó hivatkozások összességében az alábbi csoportokra oszthatók:

a magyar címszó eredetét kifejezetten a mongol nyelvhez kötik a szerzők: valamely mongol szóra vagy kifejezésre vezetik vissza vagy mongolból való átvételnek tartják
a magyar címszó és a megadott mongol kifejezés között összefüggést feltételeznek, de ennek mibenlétét (közös eredet, átvétel) nem fejtik ki, s rendszerint több más nyelvből is megadnak hasonló párhuzamot
a magyar címszó és a mongol adat között nem utalnak összefüggésre, az utóbbi láthatólag csak a magyar címszóval egyező jelentése miatt van megemlítve (úgy tűnik csak azért tüntetik fel a szerzők, mert rendelkezésükre állt az adat, de végül is nem tudták a magyar címszóval összekapcsolni)
a mongol nyelvre történő utalás nem egy magyar címszó eredetéhez kötődik, hanem a címszó jelentésének leírásában szerepel példaként vagy magyarázó jelleggel (pl. a nemtelen címszónál említik, hogy a mongol nyelv nem használ nyelvtani nemeket, stb.)

A második és a harmadik csoportba való besorolás nem mindig egyértelmű. Az előbbibe sorolandóknál szerepel a „rokonítható vele” (vagy ehhez hasonló) kitétel a szótárban (pl. az egy címszónál a mongol nige és nigen esetén), míg a másikhoz tartozóknál inkább csak annyi áll, hogy „mongolul így és így van” (pl. a hüvelyk címszónál a mongol eregei chorogon (ím. erekei kurugun) ’hüvelykujj’). Az idézett mongol hangalakoknak a szótárszerzők módszereivel nézett hasonlósága a címszóhoz viszont sokszor akkor is a második csoportba sorolást támasztja alá, ha rokonításra vonatkozóan nem nyilatkoznak, pl. a há (= hol) címszónál a mongol kha (ím. kaga vagy kamiga) ’hol’.
Tényleg rokonok a magyar és mongol szavak?

Igen is, meg nem is. Mindenképpen vannak olyan magyar és mongol szavak, melyek közös eredetre vezethetők vissza. Az ilyen közös eredetű szavak jó része török szó, melyet mind a magyar, mind a mongol nyelv átvett valamely török nyelvből, de egymástól függetlenül. Vannak aztán olyan szavak is, melyek végső soron a mongolból származhatnak, de korántsem közvetlenül kerültek a magyarba, hanem valamely török nyelv vette át őket először a mongolból, s onnan juthattak át a magyarba. Mindezt jól mutatja, hogy a magyar és a mongol közt párhuzamba állítható szavak szinte kivétel nélkül kimutathatók a török nyelvekből is, s ahol mégsem, az sem a közvetlen kapcsolatra utal, hanem inkább csak arra, hogy a török adat nem maradt fenn írott forrásban vagy valamelyik mai beszélt nyelvben.

IV: Béla menekülése a tatárjárás idején. Nem maradt idő beszélgetni (Forrás: Wikimedia Commons / Képes krónika)

Eddigi ismereteink szerint nincs adat közvetlen érintkezésről a magyar és valamely mongol nyelvű népesség között, így közvetlen jövevényszavak átadása sem bizonyítható. Az igazolt magyar-mongol egyezések száma és jellege sem jelent olyan alapot, mely közvetlen kapcsolatot feltételezne, s ne lenne hitelesebben magyarázható a török nyelveken keresztül. A tatárjárás ebből a szempontból nem jelentős, hisz nagyon rövid ideig tartott, nem adott alkalmat nyelvi hatás kifejtésére, másrészt a mongol nyelvű katonák száma is nagyon alacsony lehetett a főként török nyelvű harcosokból álló tatár seregben.

Az egyetlen – csekély, de létező valószínűségű – és nevesíthető lehetőséget a közvetlen mongol nyelvi kapcsolatra az avarok (legalábbis egyes csoportjaik) jelenthetik. Az avarok nyelve (vagy inkább nyelvei) ugyanis nincs meghatározva, a fennmaradt kevés adat nem alkalmas erre, de újra és újra felmerül egyes kutatókban a – még sikeresen soha nem igazolt – gyanú a mongol nyelvűségükre. Az sem teljesen lehetetlen, hogy a kelet-európai sztyeppevidéken is érintkezhettek magyarok valamilyen kóbor mongol csoporttal, melyet a népvándorlás egy hulláma sodorhatott magával. Viszont ilyen csoportnak nyoma sincs a forrásokban, így ez puszta találgatás és fantáziálás lenne – se bizonyítani, se cáfolni nem lehet.

Az avar birodalom 814-ben (Forrás: Wikimedia Commons / Bukkia)

Fontos megállapítani, hogy többnyire a Czuczor–Fogarasi szótár sem jelenti ki, hogy ez vagy az a magyar szó mongol eredetű (azért van erre is példa), hanem – számos más nyelvi adat mellett – párhuzamba vonja őket, kapcsolatuk pontos meghatározása nélkül csak feltételezi valamilyen módú összefüggésüket. Ezt a megközelítést a szerzők az előszóban is megfogalmazták: „hol a kölcsönözés akár nyelvünkbe, akár nyelvünkből világos, ott az kijelentessék; hol pedig eléggé ki nem mutatható, ott kétesnek maradjon a szótárban is, egyszerűen az jegyeztetvén meg, hogy ez vagy amaz magyar gyökszó, ez vagy amaz idegen nyelvvel közös.”

A Czuczor–Fogarasi szótárban számos olyan magyar szónál feltüntették a mongol párhuzamot, mely a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik (török eredetű vagy közvetítésű). Ilyen pl. a kos címszónál a mongol kucsa ’kos’, a karnál a mongol gar ’kéz, kar’, a borsónál a mongol burcsak (ím. burcsag) ’borsó’, az ikernél a mongol ikiri ’iker’, a sárgánál a mongol sira ’sárga’ és sirga ’fakósárga (ló)’, a seregnél a mongol czerik (ím. cserig) ’katona’, a tevénél a mongol temegen, stb. Ezek mind török szavak a magyarban és a mongolban egyaránt, s a Czuczor–Fogarasi szótár helyesen állapítja meg összefüggésüket (még ha az összefüggések hátterét és rendszerét nem is térképezi fel), amit azóta a nyelvtudomány is igazolt.

Vannak szavak, melyeknél igazolható vagy valószínűsíthető a mongol párhuzam (szintén a török nyelveken keresztül), de ez nem szerepel a szótárban. Ilyen pl. a magyar bika szóval összefüggésbe hozható mongol buka ’bika’, a képpel rokon kege ’minta’ és keb ’alak, forma’, a kölyökkel közös eredetű gölöge ’kölyökkutya’, a búzával rokon bugudai ’búza’, a bűvel (lásd bűbáj, bűvös, stb.) párhuzamos böge ’sámán’, a betűvel egyező bicsig ’írás’ stb.

Pedig a mi kutyánk kölyke…
Pedig a mi kutyánk kölyke… (Forrás: Wikimedia Commons / Steve-65 / CC BY-SA 3.0)

Elképzelhető, hogy az eddig a szakirodalomban leírtakon túl lesznek olyan magyar-mongol szóegyeztetések, melyeket máig nem igazolt a tudomány, de esetleg szerepelnek a Czuczor–Fogarasi szótárban? Nem lehet kizárni, lehetséges – ahogy az is, hogy a szótárban nem szereplő új etimológiák nyernek igazolást, vagy épp valamely, ma még elfogadott szóegyeztetés dől meg. A tudomány törvényszerűen időnként bővíti vagy épp felülírja korábbi eredményeit, így ez itt is megtörténhet.

Részletek

2012-08-10