Mohácsi csata: Egy fiatal magyar történész számítógépen modellezi a történelmi ütközeteket – Videó

A magyar nehézlovasság már a szultán közelében kaszabolta a törököt, amikor elfogyott a lendülete. A cannae-i csata nem játszódhatott le úgy, ahogy még ma is hivatkoznak rá a katonai akadémiákon. Egy fiatal magyar történész számítógépen modellezi a történelmi ütközeteket, ami az eddigi legéletszerűbb időutazás mellett egzakt módszerekkel segítheti a történettudományt.

A történettudományt komoly kihívás elé állítja a forráskritika, az egyes szerzők, szemtanúk leírásának egymás mellé állítása, a valóság kihámozása a sokszor ellentmondó tudósításokból. Sajnos ma még ritka az a helyzet, amikor történészek a természettudományokat is segítségül hívhatják a múlt felderítéséhez.

Ezen segíthet a közismert Total War játék átalakított változata, amelyen Baltavári Tamás történész, a nemzetvédelmi egyetem doktorandusz hallgatója dolgozik lelkes csapatával. Az ötlet lényege, hogy a népszerű stratégiai játék, a Total War motorját, működési elveit megtartva átrajzolják a figurákat és a környezetet, majd a fellelhető forrásanyag alapján valós időben, valós létszámú és felszereltségű seregekkel az eredeti hadmozdulatokat lemásolva „lejátsszák” a kívánt csatát.
A végén összeáll egy mozgókép, ami több egy puszta filmnél, valódi időutazást jelent: a felhasználó a három dimenziós térben mozogva bármikor megállíthatja a képet, módosíthatja a látószöget, madártávlatból nézheti a hadmozdulatokat, vagy akár ráközelíthet egy érdekesnek tűnő párharcra, megnézheti a csatát vezénylő magyar király öltözetét, de még az arcát is.

A total war

A Total War egy számítógépes játékcsalád a Creative Assembly fejlesztése. A történelmi stratégiai játék különböző korokban ad lehetőséget egy-egy ország vagy állam alapvető gazdasági, politikai és katonai irányítására. Építkezni, fejleszteni kell, mint minden más játékban, a cél a hódítás.

A virtuális térképen történik az irányítás, a környezet a múló évek (körök) során az adott történelmi kort igyekszik szimulálni (pestis pusztítja végig Európát 1340 körül, keresztes hadjáratok szívják el a felépített hadsereged, a mongol támadás elpusztítja a közel keletet és Európára tör, stb.). A csatákat egy külön rendszerben, virtuális terepasztalon játsszák le, ez az, amit Baltaváriék is alkalmaznak.

Időutazás

A munka a karakterek korhű ruhába bújtatásával és a fegyverzet „kiosztásával” kezdődik, majd terepszemle, katonai térképek és műholdképek segítségével elkészítik a csata valós környezetét – mondta el az fn.hu-nak Baltavári Tamás. Ezután a szembenálló feleket a történelmileg leghitelesebbnek tartott források alapján elhelyezik a csata helyszínén. Innentől indul maga az ütközet, amit a programozók az eredeti hadmozdulatok, történések alapján vezényelnek le.

Baltavári és csapata jelenleg első komoly vállalkozásuk végén jár, tervei szerint az augusztus 29-ei évfordulóra készül el a mohácsi csata 3D-s másolata. Külön karakter lesz I. Szulejmán szultán, és II. Lajos király is, ha akarjuk, akár az ő szemszögükből is végignézhetjük a Magyarország számára sorsdöntő csatát. Egy tucat történelmi ütközetet készülnek megalkotni a magyar történelem különböző korszakaiból a honfoglalástól az 1848-as szabadságharcig. Itt azonban álljunk meg egy kicsit, és nézzük meg, hogyan nő túl a mű az élmény és oktatási segédeszköz kategóriáján.

A valósághű modellezéssel tényleg a csata résztvevőjének érezhetjük magunkat, miközben egzakt módon mérhetjük például mit és hogyan látott állásából a parancsnok, az adott ponton felállított ágyúk egyáltalán elhordtak-e a kérdéses célpontig.

Átírja a történelmet

A cannae-i csata hasonló újjáélesztésével például korábban egy axiómaként kezelt történelmi beidegződést sikerült megkérdőjelezni. Magát az ütközetet a pun Hannibál vívta Róma ellen Kr.e. 216. augusztus 2-án, és győzelme bevonult a hadtörténelembe: 50 ezres seregével bekerítette, és megsemmisítette a túlerőben lévő, 70-80 ezer főt számláló római haderőt. Katonai akadémiákon azóta is ez a bekerítő hadművelet iskolapéldája – jegyzi meg Baltavári.

Történt mégpedig, hogy a sűrű sorokba rendeződött római légiók összefeszültek a pun arcvonallal, amelynek közepe lassan hátrálva, „behorpadva” csalogatta magára az ellenséget. A pun hadoszlop szárnyai eközben megnyúltak, és mint egy meghajlított íj fonták körbe a rómaiakat. Mire a köztársaság katonái észbe kaptak, bezárult a kör, a rómaiak számára nem volt menekvés. Csakhogy a rekonstrukció megmutatta, a bekerítés ezen a módon nem történhetett meg. A terep ugyanis sík, alig egy-két bokor, magányos fa nőtt rajta. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot.
Elég volt annyi, hogy valós időben, valós helyszínen tudott a történész „körülnézni” a múltban, máris megdőlt egy kétezer éves mítosz. Magyar példánk is van, például Domonkos György Eger várának korhű, 3D-s számítógépes makettje megmutatta, a falak magassága nem lehetett akkora, az ostrom menete nem történhetett úgy, ahogy az az írásos emlékekben fennmaradt. A modellezés ugyan nem mutatja meg feltétlenül, hogy is történt, de arra mindenképpen alkalmas, hogy megmerevedett, idejétmúlt elméleteket hitelesen megkérdőjelezhessen.

Keményen küzdöttünk Mohácsnál

Márpedig ilyen Baltavári Tamás szerint igencsak sok van a magyar történelemben. A kommunista korszak történetírása sokszor igyekezett tehetetlen, puhány társaságnak mutatta be a történelmi magyar nemességet: vesztes csaták, vergődések, rossz döntések halmazának láttatta több történelmi sorsfordulónk hátterét.
Ezek közül sok a mai napig él, a történészek feladata változtatni rajtuk. A mohácsi csata számítógépes rekonstrukciójából például kiderül: ha győzelemre nem is volt sok esély, nem volt annyira szégyenletes a vereség – tekintve a szultáni sereg háromszoros túlerejét. A király halálát sem lehet annyival elintézni, hogy nevetséges módon belefulladt egy patakba.

A képsorokon kiválóan látszik, ahogy a két gyalogság egymásnak feszül, a magyar nehézlovasság, több ezer páncélos vitéz, a középkor „tankjai” oldalba kapja a törökök jobbszárnyát. Mint egy buldózer a kukoricásban megállíthatatlanul tör a török sereg közepe felé, már látszik előttük a szultáni sátor, magyarul Szulejmán közvetlen közelében vagdalkoznak már. A korban nincs rádió, a csapatrészek kürtszóval és zászlólengetéssel kommunikáltak – képzelhetjük, mennyire volt ez hatásos a hatalmas porban és csatazajban.

A lovasság mit sem tudva a külvilágról küzd, futárok jönnek mennek, jelentik a királynak, hogy sikeres volt a támadás, mehet a következő hullám. II. Lajos fiatal, elődei példáját követve harcos uralkodó, maga vezeti a lovasság eddig tartalékban álló részét az előző támadás vonalán. Bele az ismeretlenbe, a török had kellős közepébe – a futár szaván kívül semmire nem támaszkodhat, látni, hallani nem lehet semmit.

A cikk folytatása itt olvasható>>>