Mohács, a nagyhatalmi státusz elvesztésének szimbóluma

A mohácsi csata még a történészek szerint is a XVI-XVII. század legjelentősebb csatái közé tartozott világszerte, pontos körülményeiről azonban annál kevesebbet tudunk. Létezett-e „harmadik út”? Bűnös-e Szapolyai János? Ezeket járta körbe a két történész, Fodor Pál és B. Szabó János.

Milyen szerepet töltött be a korabeli emlékezetben az 1526-os mohácsi vereség és mennyire aktuális az azt követően kialakult megosztottság jelensége? A Mathias Corvinus Collegium által szervezett, a történelmi vitasorozat második részeként megtartott keddi beszélgetésen Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont címzetes főigazgatója és B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos kutatója vitázott egymással, Gali Máté és Pócza Kálmán történészek moderálásával.

Az első kérdés magáról a magyarországi Jagelló-dinasztia uralkodásának (1490-1526) megítéléséről szólt, miszerint mennyire tekinthető az hanyatlástörténetnek mai szemmel nézve. Fodor Pál szerint hajlamosak vagyunk elfeledkezni az előző 130 évről a mohácsi esemény szűklátókörű vizsgálása miatt, pedig valójában 1389-től számítjuk a mohácsi csatához vezető tragikus eseményt, amikor a törökök fosztogatásba kezdtek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar társadalom sose tudja kiheverni a sorsfordító tragédiát.

– A törökök elszegényítették a magyar társadalmat, amelynek műveletét sokáig a Jagellóknak tulajdonították, pedig ez nélkülük is megtörtént volna – jegyezte meg a történész.

B. Szabó János úgy véli, a Jagelló egy peches dinasztia volt: tragédiájukat az adta, hogy a magyar társadalomban magasra predesztinált Mátyás után és a magyar történelem során a leghosszabb ideig uralkodó Habsburgok előtt kerültek hatalomra.

A történészek szerint a magyar történetírás sokáig elég felületesen állt hozzá a mohácsi esemény megvizsgálásához, ugyanis ötszáz évet kellett várni, hogy a korabeli források szerint értelmezzék az eseményt, ráadásul a Habsburg Birodalomnak a megszállás után érdeke volt a bűnös narratívát elterjeszteni a magyar történelmi emlékezetben, ezzel igazolva Magyarország ellenőrzésük alá vonását.

Persze az a kérdés is felmerülhet, hogy miért harcoltak a magyar vezetők egy olyan hatalommal szemben, mint az Oszmán Birodalom.

Folytatás

Forrás: demokrata.hu