Mintha magyar utcákon járnánk – magyar mesterek épületei Aydınban

1923 és 1930 között a magyar és a török állam több alkalommal írt alá egyezményt, melynek alapján a két ország mezőgazdasági, kereskedelmi, természettudományi és gazdasági területeken segítséget nyújt egymásnak. Ennek értelmében az újonnan épülő Török Köztársaság területére Magyarországról számos szakember érkezett.

Az egyik kiemelkedő segítséget az jelentette, hogy magyar szakemberek támogatták a nyugat-anatóliai városok újjáépítését (például Izmir, Aydın, Milas/Muğla), amik gyakorlatilag lakhatatlanná váltak a függetlenségi háborúban és az azt követő tűzvészekben elszenvedett károk miatt. Korábban rumeli és örmény szakemberek végezték az építési munkálatokat, ők azonban ekkorra elhagyták az országot.

Az első építészmérnöki csapat 1924. május 27-én érkezett meg, és ünnepélyes keretek között fogadták őket. Ankarában kezdték meg munkájukat várostervezéssel, majd 1927-ben ún. tornyos házakat építettek a Ziya Gökalp Caddesi és a Gazi Mustafa Kemal Bulvarı mentén.

Nemcsak a fővárosban építkeztek magyarok segítségével, egy másik példa a munkájukra  Pehlivanköy településének főtere és a mellette található Mehmetçik park. Egyik jelentős munkájuk az Avanosban található 11 lábon álló híd, melynek járófelülete korábban fából készült, azonban egy magyar mester számításai alapján – török munkások bevonásával – betonburkolatot kapott. Legtöbben azonban a Muğla megyében tett szolgálataikat ismerik.

Most az Aydınban dolgozókat és munkájukat szeretnénk bemutatni, akik egészen az 1940-es évekig alakították a város képét.

Sajnálatos módon a magyar mesterek neve nem maradt fenn, hiszen általában a tervezőmérnök neve kapcsolódik az épülethez, de a magyar mesterek keze által és tudása révén épülhettek meg. A velük való közös munkáról a 90 évesen elhunyt Haydar Özde elektromos munkákat végző szakember szóbeli elmeséléséből tudnak valamennyit a történészek: nem tudtak jól törökül a mesterek, nehezen kommunikáltak, munkatársuk arra emlékszik, hogy a kérdésekre gyakran „igen” szóval válaszoltak, ezt én is megtanultam.

A magyarok által épített házak legnagyobb számban a város Köprülü, Veysipaşa, Hasanefendi, Zafer, Orta és Cumhuriyet elnevezésű kerületeiben találhatók. Jellegzetességeik között említik a szakemberek, hogy sokszor közvetlenül az utcára nyíltak – míg az oszmán időkben egy udvaron át lehetett az épületeket megközelíteni –, illetve sok esetben tornyot építettek rájuk. Sokszor kellett saroktelekre építkezni, ezt is megoldották, a sarok felé néző ablakkal és bejárati ajtóval.

Néhány akkoriban épült házat sajnos lebontottak, így azokat csak régi fényképeken – ha egyáltalán találunk ilyeneket –  láthatjuk: az Osmanlı Bank épülete, a Vali Konağı (kormányzói rezidencia), az Ömer Muharrem Szappangyár, a Park mozi épülete a korszak szép példái.

Számos olyan lakóház is található a városban – jellemzően a Veysipaşa és Köprülü kerületekben –, melyet az örökösök magukra hagytak, állapotuk egyre romlik. Mivel egyre nagyobb az omlásveszély, és a városvezetés szeretné elkerülni a lebontásukat, igyekeznek támogatást nyújtani, hogy azokat felújítva, valamilyen funkcióval (kis hotel vagy üzlet)  ellátva újra megcsodálhassuk.

Az egyik olyan ház, melynek felújítása a hírek szerint várható, a nagy múltú Aydın városi klub épülete. Régen egy-egy ilyen városi klub nagyon fontos intézménynek számított. A társadalmi élet központja volt, csak tagok léphettek be, akik ott találkoztak üzleti vagy családi vacsorákra. Ennek megfelelően épülete is méltó volt funkciójához.

Szerencsére akadnak példák a felújított, szép állapotban látható épületekre is. Egyik ilyen az Aydın központjában található Ziraat Bank történelmi épülete, mely 1927 előtt épült. 

Az egyik legmutatósabb épület, melyet magyar kezek építettek, az 1934-ben készült Eyüp Şahin Evi. Veysipaşa kerületben a Üveys Paşa mecset északi oldalán található meg. Az épület a pincével és a padlással együtt 5 szintes, északi és keleti oldala az utcára nyílik, déli és nyugati fele pedig a kertre. Kőépület, azonban a szobák mennyezete és padlója, az ajtók és az ablakok mind fából készültek. Külső díszítésén figyelemre méltóak a növényeket utánzó motívumok és a fáklyák.

A Kahveci Bilal Ağa Konağı ma is gyönyörű állapotban van, és mivel kulturális központként és múzeumként működik, így folyamatosan látogatható.

Az egykor lakóházként, ma étteremként működő Rıfat Bey Konağıt szintén felújították és megtartották eredeti formáját, belső burkolatait.

Önöknek nincs olyan érzése ezeket a képeket látva, mintha nem is Törökországban, hanem egy magyar városban járnánk? Aki Kuşadası vagy Didim környékére utazik, keresse fel a magyar mesterek által alakított várost, Aydınt is!

Információink forrása egy nagyon részletes kutatási adatokat tartalmazó anyag, melyet Mükerrem Kürün, az Adnan Menderes Egyetem művészettörténeti karának tanára írt. A magyar mesterek egyéb munkáiról, az Aydınban található épületekről szóló teljes cikket   – angol és török nyelven –  ezen a linken olvashatják el az érdeklődők.

Erdem Éva – Türkinfo