Mindig az győz, aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni, és mikor nem. Szun-ce A háború művészete című alapművében ez a győzelem megismerésének első alapelve az öt közül. A lassan 2500 éves bölcs gondolat talán magától értetődőnek tűnik, a mindennapi tapasztalat mégis azt bizonyítja, hogy még mindig nem tanultuk meg a leckét. Nem feltétlenül a csatamezőn, hanem egy annál sokkal keményebb terepen: a politikában.
Úgy tűnik, az Európiai Unió egy része nem érti, hogy olyan csatába kezdett Törökországgal, amit most nem tud megnyerni. Legalábbis nehéz elképzelni, mi volt az Európai Parlament célja, amikor november végén olyan állásfoglalást szavazott meg, amelyben az egyébként is egy helyben toporgó török csatlakozási tárgyalások befagyasztását javasolta. Rá akart ijeszteni Recep Tayyip Erdoganra? A puccskísérlet után következő megtorló akciók enyhülését remélte? Az eredményeket mindenesetre látjuk. A török elnök dörgedelmesen ismét a migránsok Európára szabadításával fenyegetőzött, az ellenzéki, kurdbarát Népi Demokratikus Pártnak feldúlták az irodáit, és már alig maradt tíz olyan képviselője, aki ellen ne folyna valamilyen eljárás, a Riporterek Határok Nélkül legfrissebb jelentése szerint pedig a Törökországban letartóztatott újságírók száma meredeken emelkedik.
Forrás: mno.hu