Bartha Júlia: Közös pontok a török–magyar táplálkozási kultúrában

Tésztafélék, öreg ételek 

Táplálkozási kultúránkban a pásztorok hagyatékaként máig ismert kásás ételek, öreg ételek (tésztaételek, öreglebbencs, galaburgyi, öregtarhonya, pásztortarhonya) és a köleskása, amit Alföld-szerte ismernek. A sűrűre (öregre) főzött köleskása hagymás zsírban párolt, vízzel feleresztett kása, tejben vagy vizes tejben főtt kása. Még számos változatát ismerik, így a tésztával összefőzött paprikával, borssal ízesített kását említhetjük, illetve a juh-, ritkán baromfihúsból készült, pörkölttel főzött köleskásákat.[37] A köles lisztjéből köleslepényt, a török gözleméhez hasonló lepénykenyeret sütöttek.

A török gözleméhez, a lepénykenyérhez hasonló kovásztalan lepényt a Tisza menti falvakban, így Tiszaderzsen és Tiszabőn élő cigányok a káposztás ételek mellé ma is sütnek. „Sovány”-nak nevezik ezt a lepénykenyeret.

A gözleme nyűjtása

Mindkét nép táplálkozásában jól ismert a húsos derelye, a különbség csupán annyi, hogy a magyar konyha töltelékként sertéshúst használ. A húsos derelye a török mantı, Ankara vidékén, nyilván a tatár betelepülés miatt tatarböreği[38], de az étel besparmak (olvasd beszparmak) néven a kazakok között is ismert. Régi ételeink közé tartozik, miként a tarhonya, amit levesbetétként és pásztorételként is számon tart a magyar népi táplálkozás. 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here