Pattanásig feszült a hangulat a hét végi választás előtt Törökországban.
Nem csak Törökország sorsa miatt van jelentősége a mostani voksolásnak, ne felejtsük el, hogy az ország fekvéséből adódóan összekötheti keletet a nyugati országokkal, a 85 milliós állam hadserege kiemelkedő jelentőségű a NATO-n belül, és tulajdonképpen a török ipar sem mellékes tényező a világgazdaság összetett szövevényében. Recep Tayyip Erdogannak volt ideje mindent megváltoztatni, a saját képére formálni, és kiépíteni a hű klientúrát. Az AKP színeiben ugyanis évtizedek óta vezeti Törökországot.
A kérdés egyértelmű: vajon ismét bizalmat szavaznak-e annak a török elnöknek, aki politikájával előidézte a líra mélyrepülését, világrekorder inflációt okozott, és megélhetési válságba taszította az országot?
Külső nyomások
Washington és az Európai Unió, Ukrajna feltétlen szövetségesei várva várják, hogy egy határozottabban mellettük kiálló politikus vezesse Törökországot.
Erdogan ugyanis hintapolitikát folytat: Törökország ugyan a NATO egyik legerősebb tagja, de az elnök nem támogatja Oroszország feltétel nélküli szankcionálását. Az orosz kapcsolatokat jól mutatja, hogy Törökország első atomerőművét a Roszatom építi a Földközi-tenger partján.
A gazdaság szempontjából sem lesz mellékes, hogy ki kap több X-et vasárnap, ugyanis ha marad Erdogan, akkor továbbra sem villog majd a képzeletbeli lámpa a nemzetközi befektetők képernyőin a török eszközök fölött, pedig egykor szívesen hitelezték a nagy fejlődésben lévő országot. Nem is csoda, hogy elfordultak a török eszközöktől, ugyanis a gazdasági unortodoxiát jól bizonyítja, hogy az infláció elszállásának idején Erdogan jegybankárai tovább vágták a kamatokat, hogy fellendítsék a gazdaságot – nyilvánvalóan sikertelenül.
Forrás: www.vg.hu